Terror

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Terror Háza Budapesten

A terror a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. A terrorizális, félelemkeltésnek vagy elrettentésnek vannak racionális indíttatásai, de az oka lehet elmebaj, vagy a gyermekkorban magatartási rendellenesség, amelynek hátterében erős szorongás vagy kisebbrendűségi érzés áll.

A terrorizmus a terror rendszeres alkalmazása, a félelem terjesztése erőszakos akciók által, különösen politikai célok elérése érdekében. A terrorista erőszakos cselekedetei révén félelmet keltő személy. Rendszerint csoportokba, szervezetbe tömörülnek, de előfordulnak magányos terroristák is, akik többnyire elmebetegnek számítanak. Híres terrorsiták, terrorista szervezetek: a Vörös brigádok, al-Kaida (az alapítány), Hagana és Irgun.

Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a vörös terror, fehér terror).

[szerkesztés] Nevezetes példák a történelemből

A francia forradalom két szakasza. Az első terror (1792. augusztus 10 és szeptember 20 között) a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közötti időszakban alakult ki. Okai a poroszokkal szemben elszenvedett első vereségek, és megjelenési formái elsősorban a szeptemberi mészárlások voltak. A második terror (1793. szeptember 5 és 1794. július 28 között) az "arisztokraták összeesküvése" ellen irányult: politikai (a gyanúsak elleni törvény), gazdasági (maximum), katonai (Houchard és Custine kivégzése) és vallási (a kereszténység elhagyásának hulláma) megnyilvánulásai voltak. Hatására eltávolították a girondistákat, és a Forradalmi Bíróság elé juttatták a gyanúsnak nyilvánított személyek ezreit, közülük sokakat guillotine alá küldtek. A terror nevében, a köztársasági "erély" biztosítékaként szabadult meg Robespierre a hébertistáktól, majd Danton híveitől (1794. március-április), és három hónapra bevezette a szükségtörvényhozást, amelyet néha a nagy terrornak is neveznek.