Terrestrial Planet Finder
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Terrestrial Planet Finder (rövidítve: TPF, magyarul: Földszerű Bolygó Kereső) egy tervezett amerikai űrteleszkóp rendszer, amely képes naprendszeren kívüli földszerű bolygók észlelésére.
2002. májusában a NASA két TPF elképzelést választott ki további tanulmányozás és fejlesztés céljából. Ezek különböző módon érik el ugyanazt a célt - a központi csillag fényének eltakarása a körülötte keringő kisebb és halványabb bolygó megfigyeléséhez. Ez a technológiai kihívás ahhoz hasonlítható, mint amikor egy szentjánosbogarat próbálunk észrevenni egy működő világítótorony mellett nagy távolságból. A küldetés további céljai a megtalált bolygók felszínének és légkörének vizsgálata valamint az élet kémiai nyomai után való kutatás. 2004. májusában mindkét felépítést elfogadták.
A két tervezett felépítés:
- Infravörös csillagászati interferométer (TPF-I): Néhány kis teleszkóp egy rögzített szerkezeten vagy külön, alakzatban repülve egy sokkal nagyobb és erősebb teleszkópot alkotna.
- Látható fényű koronográf (TPF-C): Egy nagy optikai teleszkóp, a Hubble-űrtávcsőnél 3-4-szer nagyobb és 10-szer nagyobb felbontású tükörrel.
A TPF-C 2014-ben, a TPF-I 2020-ban indulna. A 2006. február 6-án közzétett NASA költségvetési dokumentációban [1] a projektet bizonytalan időre elhalasztották [2]. 2006. júniusában elfogadták a TPF finanszírozását a Jupiter Europa holdjára küldendő űrszondával, így a program a tervek szerint halad. Az ESA is foglalkozik egy hasonló küldetés, a Darwin tervével.
[szerkesztés] Források
- ↑ NASA budget statement, Planetary Society, 2006. február 6.
- ↑ NASA President's FY 2007 Budget Request
Based on work by