Szentgyörgymező
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szentgyörgymező (németül Georgenfeld) közel nyolcszáz évig önálló mezőváros, ma Esztergom városrésze. Lakói leginkább bortermelők voltak, 80 százalékuk élt földművelésből.
A Szent György vértanúról nevezett zöldmezei prépostságot, amely társaskáptalannal volt egybekötve, egyesek Szent István alapításának tartják. Vízivárostól északra a nagy Duna partján terül el, kelet felé a pilismaróti útig terjed. Tőle északra az 1848-49-ben elhunyt 604 honvéd közös temetője fekszik, melyben Bátori Schulz Bódog dandárnok (meghalt 1885) sirja is van. Plébániatemploma az ősi templom helyén 1785-ban épült Draveczky Ferenc esztergomi kanonok áldozatkészségéből. Maga a település az érsek tulajdonát képezte. A 19. században alapították a Szentgyörgymezei Olvasókört. Ez máig a városrész kulturális központja, ahol állandó programok, szakkörök, művészeti csoportok működnek. 1895-ban Esztergommal egyesítették, mint IV. kerületet. A települések egyesítésébe Szentgyörgymező mezőváros csak úgy volt hajlandó beleegyezni, ha teljesítik 35 pontból álló feltételeit. A pontozatok nagy része gazdasági jellegű volt. Az egyesülés után a településrész sokáig erősen őrizte falusias jellegét.
Itt található a Honvédtemető és az 1835-ben emelt temetőkápolna.
1891-ben 325 háza és 2698 magyar lakosa volt.
