Szenes Hanna

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szenes Anikó vagy Szenes Hanna (Chana Senesh) (1921. június 17 – 1944. november 7.) költő, magyar zsidó ejtőernyős.

Azon tizenhét magyar zsidó egyike volt, akiket az akkori brit fennhatóság alatt álló Palesztinában az angol hadsereg arra képezett ki, hogy ejtőernyővel Jugoszláviába ledobva megkíséreljék azt, hogy valamilyen módon megakadályozzák a magyar zsidók akkor már küszöbön álló deportálását.

Szenest a magyar határnál letartóztatták, bebörtönözték és megkínozták, de ő ennek ellenére nem volt hajlandó elárulni küldetése részleteit. Golyó általi halálra ítélték, és az ítéletet végre is hajtották.

Izraelben nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, naplója, versei széles körben ismertek.

[szerkesztés] Élete

Szenes egy asszimilált zsidó családba született. Édesapja, Szenes Béla ismert újságíró és színpadi szerző volt. Anikó hat éves volt, amikor édesapja elhunyt, így Giora nevű testvérével együtt édesanyja, Katerina nevelte fel.

Szenes egy református lányok számára létesített magániskolába járt, mely (magasabb tandíjért cserébe) katolikus és zsidó tanulókat is felvett. Kitűnő érettségit tett, de továbbtanulását megakadályozták a zsidótörvények, és 1939 szeptemberében kivándorolt Palesztinába.

[szerkesztés] Idézetek

„Most, most szeretnék valamit mondani,

Valamit, ami több mint a szó,

Tarkább a színnél,

Zengőbb a rímnél,

Amit nem mondott előttem millió.

Valamit. - Hallgat köröttem a föld,

Várakozón bámul rám az erdő,

Kíváncsi szemmel néz rám az ég is

Minden hallgat. És hallgatok én is.”

„There are stars whose radiance is visible on earth

though they have long been extinct.

There are people whose brilliance continues to light the world

though they are no longer among the living.

These lights are particularly bright when the night is dark.

They light the way for mankind.”

fordítása:

„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,

Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.

Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,

Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.

Ezek a fények csillognak és különösen,

Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Szenes Hanna-Anikó – fekete-fehér dokumentumfilm Szenes életéről, 1999.
• Szenes Andrea Szenes Hanna-alapítványa
• Hannah Senesh Legacy foundation
• Cikk a Magyar Rádió honlapján
• Szenes Hanna versei