Római iskola

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A római iskola az olasz neoklasszicizmus, a novecento művészetének magyar változata. 1928-ban a magyar állam fiatal művészek számára ösztöndíjat indított a római Magyar Akadémián. E stílus elindítója és fő pártfogója Gerevich Tibor volt, aki egyben az ösztöndíj szellemi atyjának is számít. 1931-ben íródott cikkében körvonalazta az iskola stílusjegyeit és törekvéseit. Ezek közé tartozott, hogy a fiatal magyar művészek a francia és német hatások helyett inkább az aktuális olasz törekvéseket megismerve teremtsenek új stílust. Gerevich azt akarta, hogy „az alapvetés minden téren, építészetben, szobrászatban, festészetben, iparművészetben egyszerre, párhuzamosan, egymásba fonódva induljon meg, hogy szervesen, a művészi ágak egységes kölcsönhatásával alakuljon ki a keresett és remélt új stílus, új szellem”. Ez a neoklasszicizmuson alapuló stílus olaszosságával, modernségével és katolicizmusával kiválóan alkalmas volt mind egyházi, mind történelmi témájú művészeti munkák kivitelezésére.

[szerkesztés] Fontosabb munkák

• Városmajori Szentlélek templom (1932)
• Pasaréti római katolikus templom (1932)
• Balatonboglári kápolna

[szerkesztés] Alkotók

• Aba Novák Vilmos (1894-1941)
• Patkó Károly (1895-1941)
• Molnár C. Pál (1894-1981)
• Ohmann Béla (1890-1968)
• Jeges Ernő (1898-1956)
• Medveczky Jenő