Plagioklászok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A plagioklászok a tektoszilikátok alosztály földpátok csoportjába tartozó ásványok. Korlátlan elegyedésű izomorf sort alkotnak a NaAlSi₃O₈ és a CaAl₂Si₂O₈ képletekkel felírható albit (Ab) és anortit (An) szélső tagok között.

Tartalomjegyzék

1 Kémiai és fizikai tulajdonságai
2 Szerkezetük
3 Megjelenési formáik, genetikájuk
4 Rokon ásványfajok

[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai

Összetételük:
- albit: Ab_100-90%An_0-10%
- oligoklász: Ab_90-70%An_10-30%
- andezin: Ab_70-50%An_30-50%
- labradorit: Ab_50-30%An_50-70%
- bytownit: Ab_30-10%An_70-90%
- anortit: Ab_10-0%An_90-100%
Szimmetriájuk: triklin
Sűrűségük: 2,61-2,76 g/cm³
Keménységük: 6 (6,5) (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
Hasadásuk: tökéletes (001 szerint), igen jó (010 szerint)
Színük: fehér-, szürkésfehér színűek, néha kissé rózsaszínes árnyalatúak, gabbróban-anortozitban a nagymennyiségű ilmenitzárványtól kékes színűek
Fényük: üvegfényűek; (001) lapjaik gyakran gyöngyházfényűek

[szerkesztés] Szerkezetük

Kristályrácsukban az SiO₄-tetraéderek térhálós (állvány- vagy tektoszilikát) szerkezetet alkotnak.

[szerkesztés] Megjelenési formáik, genetikájuk

Kissé nyúlt, táblás megjelenésűek, kivéve az anortitot, amely inkább rövidprizmás. Többnyire ikerkristályok: uralkodó a poliszintetikus albitiker, de más ikertörvények is gyakoriak. Kiömlési vulkáni kőzetekben zónás szerkezetűek, ahol a kristálymagok anortitban gazdagabbak, míg a peremi részeken albithoz közelítő kémiai összetételűek.

A plagioklászok a legelterjedtebb és legközönségesebb kőzetalkotó ásványok. Egyaránt megtalálhatók magmás-, metamorf- és üledékes kőzetekben is.