Pellai Arisztón

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pellai Arisztón (2. század) ókeresztény író

Az első zsidó háború idején (66-70) a keresztények Perea tartomány Pella nevű városában találtak menedéket, amikor Jeruzsálemből el kellett menekülniük. Pella az Újszövetségben is megemlített „tíz város" (Dekapolisz) egyike. Arisztón a menekült keresztények leszármazottja volt. „Apológia"-ját a második zsidó háború idején (132-135) írhatta, mert Caesariai Euszebiosz abból merített adatokat a Bar-Kochba lázadásra vonatkozóan. A mű szövege nem maradt fenn, tartalmára csak az ókori keresztény olvasók beszámolóiból következtethetünk. A pogány Kelszosz 178 körül olvasta az apológiát, és szánalmas műnek nevezte. Órigenész szintén olvasta a művet, s visszautasította Kelszosz vádjait. Órigenész soraiból megtudható, hogy Arisztón elsősorban annak a bemutatására törekedett, hogy hogyan teljesednek be az ószövetségi próféciák Jézusban. Arisztón irásának célpontjai nem a pogányok, hanem a zsidók voltak. Az apológia két főszereplője Iaszón és Papiszkosz (lásd: Iaszón és Papiszkosz vitája). A munkát Szent Jeromos még említi, a 7. században Hitvalló Szent Maximosz is ismerte. Ez az apológia volt a mintája a 6. században írott „A zsidó Simon és a keresztény Theophilosz párbeszéde" című műnek, amelynek szerzője Euagriosz szerzetes volt.

[szerkesztés] Források

Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)