Pancsatantra

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pancsatantra, (szanszkrit nyelven: ötös tankönyv), szanszkrit nyelvű állatmesegyűjtemény a Kr. u. II-III. századból. Keretelbeszélése szerint egy Visnusarvan nevű papnak három ostoba királyfit kellett megtanítania az uralkodás tudományára, s célját e tanmesék segítségével érte el. A mesék kismértékben valóban politikai témák szerint vannak csoportosítva, az öt könyv címe: „Barátok meghasonlása", „Barátok szerzése", „A varjak és a baglyok háborúja", „A szerzemény elvesztése", „A hebeurgya cselekvés".

A mesék erkölcstana szinte a machiavellista államvezetés politikájának felel meg: nem a becsületes, hanem az okos cselekvés vezet célhoz: az eszes boldogul, a hiszékeny ostoba pórul jár. A mesék ugyanakkor nem cinikusak, csupán a józan életfelfogást képviselik a szanszkrit irodalomban akkoriban általánosan uralkodó kegyeskedő felfogással szemben. A mesékben szereplő állatok emberi típusok, illetve viszonylatok megtestesítői: az oroszlán az állatok királya és az indiai maharadzsák tükörképe, a sakál a miniszter hasonmása, a veréb és az elefánt viszálya pedig a kisember és a hatalmasok viszályát példázza. Nem csak állatmesék szerepelnek a gyűjteményben: található benne néhány novellamese is, elsősorban hiszékeny férjüket rászedő asszonyokról. E novellamesék szereplői minden esetben egyszerű emberek: városi polgárok, parasztok. A mű a többszörös keretelbeszélés technikájával dolgozik (az Ezeregyéjszaka meséihez hasonlóan), egymásba ágyazza a történeteket. Szövege próza, amelybe igen sok, verses formájú bölcs mondás van iktatva. A történetek formailag e mondásokat fejtik ki, illetve ezek példázására szolgálnak.

A mű eredeti szövege nem maradt fenn, csupán átdolgozásokból ismerjük. A legnépszerűbb két változatot (ún. textus simplicior és textus ornatior) dzsainista szerzetesek készítették a XI-XII. század környékén. Az utóbbi szerzője Púrnabhadra (XII. század). A Pancsatantrát a VI. század közepén I. Khoszrau Anusirván perzsa király parancsára udvari orvosa, Burzoé perzsára fordította. E fordítás elveszett, fennmaradt azonban ennek szír és arab fordítása (VI. század vége, illetve VIII. század). Az arab fordításról a XII. században a héber változat is elkészült, majd erről a héber fordításról 1270 körül elkészült a latin változat is, Johannes de Capua munkája.

[szerkesztés] A Tantrákhjájiká

A Tantrákhjájiká (szanszkrit nyelven: Történetek elbeszélése), szanszkrit mesegyűjtemény a Kr. u. V. századból. A Pancsatantra egyik változata, feltehetőleg Kasmírban állították össze.