Music from Big Pink
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| The Band Music from Big Pink |
||
|---|---|---|
 |
||
| Típus | nagylemez | |
| Megjelent | 1968. július 1. | |
| Felvételek | A&R Studios, New York Capitol Studios, Gold Star Studios, Los Angeles 1968 eleje |
|
| Stílus | Rock | |
| Hossz | 42 perc 22 mp | |
| Kiadó | Capitol Records | |
| Producer | John Simon | |
| Kritikák | ||
| The Band kronológia | ||
| Music from Big Pink (1968) |
The Band (1969) |
|
1968. július 1-jén jelent meg a The Band Music from Big Pink című bemutatkozó albuma. Ezen hallható egyik legismertebb daluk, a "The Weight".
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fogadtatása
Nyers hangzása, első hallásra kaotikus hangszerelése és a country, a rock és a folk különleges elegyítése miatt a Music from Big Pinket a The Band egyik legjobb albumának tartják (az 1969-es The Banddel együtt). Az album megjelenése előtt a The Band (The Hawks néven) Bob Dylan kísérőzenekara volt Dylan 1966-os turnéján. A New York állambeli Woodstock közelében lévő Saugertiesben közös házban éltek Dylannel, mely rózsaszínűre volt festve; innen ered az album címe. Ebben a házban készültek az 1975-ben megjelent The Basement Tapes dalai.
Az album pozitív kritikákat kapott, de ahhoz képest nem fogyott olyan jól; az emberek figyelmének felkeltésében fontos szerepe volt Al Kooper magasztaló kritikájának, ami a Rolling Stoneban jelent meg. Az eladásokon az is segített, hogy három dal szerzésében Dylan is részt vett.
A "The Weight" a Billboard's Hot 100 kislemezlistáján a 63. helyet érte el. Az album a Billboard listáján 1968-ban a 30. lett, 2000-ben pedig a Top Internet Albums listán a 8. A "The Weight" - nem túl fényes helyezése ellenére - nagy népszerűségre tett szert, ami nem utolsósorban a Szelíd motorosok című filmnek köszönhető. Érdekes módon az dal nem került fel a film zenéjét tartalmazó albumra.
A Music from Big Pink 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazásán a 34. helyet érte el.
Az album nyugodt, visszafogott hangzása több zenész figyelmét is felkeltette. Eric Clapton az album „ősrock” stílusának tulajdonítja azt, hogy a Cream feloszlatása mellett döntött. Az album a Blind Faith, a Delaney, Bonnie & Friends és Clapton első albumának stílusára is nagy hatást gyakorolt.
[szerkesztés] Az album dalai
- "Tears of Rage" (Bob Dylan - Richard Manuel) - 5:23
- "To Kingdom Come" (Robbie Robertson) - 3:22
- "In a Station" (Richard Manuel) - 3:34
- "Caledonia Mission" (Robbie Robertson) - 2:59
- "The Weight" (Robbie Robertson) - 4:38
- "We Can Talk" (Richard Manuel) - 3:06
- "Long Black Veil" (Marijohn Wilkin - Danny Dill) - 3:06
- "Chest Fever" (Robbie Robertson) - 5:18
- "Lonesome Suzie" (Richard Manuel) - 4:04
- "This Wheel's on Fire" (Rick Danko - Bob Dylan) - 3:14
- "I Shall Be Released" (Bob Dylan) - 3:19
[szerkesztés] Közreműködők
- Rick Danko - ének, basszusgitár, hegedű
- Levon Helm - ének, dob, ütőhangszerek, akusztikus gitár
- Garth Hudson - orgona, zongora, clavinet, szoprán- és tenor szaxofon
- Richard Manuel - ének, zongora, orgona, dob
- Robbie Robertson - ének, gitár, billentyűs hangszerek
- John Simon - bariton, tenor szaxofon, zongora
[szerkesztés] Produkció
- Don Hahn - hangmérnök
- Tony May - hangmérnök
- Shelly Yakus - hangmérnök
- Bob Dylan - a borítón lévő festmény
- Elliott Landy - fényképek
- John Simon - producer
 |
Minden idők 500 legjobb albuma - Rolling Stone magazin | ||
| Előző album: The Ramones The Ramones 33. |
Music from Big Pink 34. |
Következő album: David Bowie The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars 35. |
|
