Krevai unió

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lengyelország és Litvánia 1387-ben

A Krevai unió Lengyelország és Litvánia perszonáluniója. 1387. augusztus 14-én kelt egyezmény, melyet Kreva litván városban kötöttek. Az eredeti latin nyelvű okirat a "Krew" nevet használta. Az okirat igéreteket tartalmazott Hedvig, kiskorú lengyel királynő és Jogaila, Litvánia nagyhercege között kötendő házasság feltételeiről, utólag ezt tartották a lengyel-litván unió kezdeti lépésének. Az okiratot Krevában írták alá 1385 augusztus 14-én és a következőket tartalmazza:

• házassági ajánlat Házasság a liván nagyfejedelem, Jogaila és Hedvig között.
• a pogány Jogaila és a többi litván nemes áttérése a római katolikus vallásra
• kétszázezer forint kifizetése az osztrák hercegenek, Habsburg Vilmosnak. Az összeget kompenzáció képpen kellett kifizetni, mivel meghiusult a korábban Hedvig és Vilmos közötti házassági szerződés.
• a Jogaila által bármilyen címen elfoglalt lengyel területek visszaszolgáltatása
• a litvánok által fogságba ejtett összes keresztény hadifogoly szabadon bocsátása
• Litvánia és Ruténia összes földjének a lengyel koronához csatolása

A szerződő felek Jogaila és négy közeli férfi rokona egyrészről, másrészről a kiskorú Hedvig édesanyja, Boszniai Erzsébet, lengyel és magyar királyné, magyarországi kormányzó és néhány lengyel képviselő. Az okirat formálisan Jogaila igéreteiként fogalmazódott meg a leendő házastársa családja felé, melyeket a házasság esetén be fog tartani, de a mennyasszony részéről elkötelezettségről nincs említés.

A megállapodás következménye ugyanebben az évben Jogaila lengyel királlyá koronázása volt jure uxoris és megkeresztelése. Jogaila új kereesztnevéül Ulászlót választották Hedvig dédapja I. Lokietek Ulászló után, aki az utolsóelőtti Piast uralkodó volt aki Lengyelország trónján ült és aki egyesítette a feudális széttagoltság után az országot. A "II." szám az uralkodók listáján ugyanolyan későbbi találmány, mint nevének lengyelesített változata a "Jagelló" (lengyelül Jagiełło). Minden korabeli együttes említése klt nevének, vagyis az Ulászlónak és a Jagellónak kétséges. Ma a lengyelek Władysław II Jagiełło-nak mondják.

Bizonyos ideig a lengyel nemesség elégedetlenkedett a magyar dinasztikus kapcsolatokkal, és egyesek a német lovagrendet, mások erősödő erejének láttán Moszkvát támogatták volna, mindkét állam vezetői úgy gondolták, hogy a velük kötendő unió nagyobb védelmet jelentene a külső fenyegetések ellen.

Amíg Jagelló Ulászló és Hedvig mind Lengyelország, mind Litvánia felett uralkodtak, a litván nagyhercegségben a tényleges hatalom unokatestvére Nagy Vytautas kezében volt, aki általában független politikát folytatott.

Hedvig 1399-ben bekövetkezett halála után Jagelló Ulászló egyedül uralkodott és a Jagelló dinasztia első tagja lett. Az egyesült lengyel-litván hadsereg parancsnokaként döntő szerepe volt abban, hogy a német lovagrendre végzetes csapást mértek 1410-ben a Grünwaldi csatában.

Csak az 1569-ben kötött lublini unió véglegesítette az uniót a lengyel királyság és a litván nagyfejedelemség között, mely után megalakult a lengyel-litván nemzetközösség. Végül az 1791-es Májusi Alkotmány deklarálta, hogy a két külön állam egységes lett. Nem sokkal később formálisan szétváltak, a 19. század alatt nagyrészt orosz uralom alatt voltak, de adminisztratíve különálló kormányzóágban. A 20. század elején mindkét nemzet deklarálta függetlenségét és azóta semmilyen értelemben nem voltak közös államban.