Kategorizálás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kategorizálásnak vagy osztályozásnak nevezzük azokat a manuális vagy gépi eljárásokat, amelyek segítségével különbséget teszük egy sokaság tagjai között. A különbség megállapítása attól függ, hogy milyen célból állunk neki az „egy kalap alá vett” dolgok valamilyen elnevezéssel (kategória) való rendszerezett (szisztematikus) társításának. A leggyakoribb cél, hogy leltárba vegyük egy tudomány, szakterület témáját alkotó elemek körét, és valamilyen technikával tükrözzük ezeknek az elemeknek a viszonyát. Ez a technika leginkább az egyszerű lista, vagy máskor strukturált (hierarchikus, esetenként számozással is azonosított) jegyzék, felsorolás lehetőleg azonos helyen és időben – közvetlenül vagy közvetve utalva (összepárosítva) a kategorizálandó elemekkel.

A könyvtártudományban ilyen kategorizálás az osztályozás, a kulcsszavak összeállítása, vagy a tezaurusz készítés, magának a készterméknek, a tezaurusznak pedig az a rendeltetése, hogy a benne rejlő cimkékkel vagy kategóriával a) jellemezze magát az írásművet, hogy az az adott terület logikájá követve visszakereshető legyen, b) indexként pedig számot adjon arról, hogy hány mű tartozik az adott kategóriába, továbbá az adott kategóriába tarozó elemek fizikailag honnan kereshetők elő.

Van, aki a dolgoknak, személyeknek, stb. csak egy adott (kategóriába) osztályba sorolását tekinti kategorizálásnak, van, aki különbséget tesz a gondolati folyamat és a manuális, megfogható eredményekkel járó eljárás között, illetve olyan is, aki a tevékenységet válogatásnak vagy rendezésnek tekinti. Ennek megfelelően maguk a módszerek is külön kategóriákba kerülnek, nevezetesen:

Egyszerű mechanikus felsorolás, rendezett jegyzék készítése.
Szövegtagolás, címadás, az eredeti sorrend meghagyásával; tartalomjegyzék készítése.
Önálló szellemi terméknek számító osztályozási rendszerek előállítása.

Mindegyik munkát lehet „fejből” és géppel segített módon is végezni.

Például a szövegek összefügő mondatsorait lehet szövegszerkesztővel rendezni. Egy szöveg összes szavát lehet gyakoriság és/vagy ábécé szerint rendezni. De lehet egy szöveget az olvashatóság, stílus, méretkorlát és egyéb szempontok szerint is átszerkeszteni, módosítani. Ezek a szövegfeldolgozás kialakulóban lévő terület műveletei.

Egyfajta formai szempontból a kategorizálás eredményeképpen létrejött művek vagy műfajok, pl. a nómenklatúrák, osztályozások, szótárak, repertóriumok, szó- és kifejezésgyűjtemények, névsorok, telefonkönyvek, stb. hasonlítanak egymásra az előállításukhoz használt (közös) technológia okán. Maga az eljárás kiindulhat egy előre elképzelt cimkéből (a gomb,) és lehet, hogy először a szöveget írjuk meg (a kabát) és annak elolvasása után képezünk ahhoz illő kategóriát, nevet vagy címet.

Az említett gyűjteményekre jellemző, hogy főleg nevek, cínmek vagy névszerűen viselkedő összetett kifejezések (Angolul: headings, labels, titles) alkotják azokat az elemeket, amelyek szerint rendezhetőek a szövegek, illetve amelyek szerint visszakereshetőek manuális vagy gépi eszközök segítségével a szövegben lévő tartalmak.

A listák egy nagy része egyben egy számrendszerrel is összekapcsolódik. Példák ETO - UDC, FEOR, TEÁOR, Vámtarifa jegyzék, BNO és még vagy 100 ilyen online elérhetőségű forrás is található az interneten (l. később). Az is tipikus, hogy a listák kapcsán főleg nevekre, elnevezés jellegű szavakra kell gondolnunk, amelyeknek fordítása nem triviális, kellő szakismeret és nyelvészeti eszköztár birtokában érdemes hozzáfogni. Egyébként a listák a legizgalmasabb téma ebből a szempontból, mert számtalan hiányzó nyelvi elemre derítenek fényt. Gondoljunk a rangokra, az egyházi és igazgatási tisztségekre, munkakörökre, a tantárgyakra, a végzettségekre, stb. (mint listákra, vagy nómenklatúrákra)

A címszerű, névszerű lista elemek közt található, viszonylag szabadon áramló, egybefüggő szöveg vagy üzenet neve narratíva. A legfontosabb sajátossága, hogy a pl. fordítás szempontjából nem szótőre visszafejtett, szótári alakra hozott szavakból, hanem olyan szókapcsolatokból áll, amelyeket egy egységként kell kezelni a fordítás menete során. Legkisebb egysége ezeknek a mondatoknak a szintagma, illetve annak megfelelő, vagy hasonló szócsoportok, szóbokrok, kifejezések, idiomák, stb.