Karácsony Sándor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Karácsony Sándor dr. (Földes, 1891. január 10. – Budapest, 1952. február 23.) pedagógiai, filozófiai író, egyetemi tanár. A magyar filozófiai gondolkodás egyik legeredetibb alakja.

1918-ban a budapesti egyetem bölcsészkarán oklevelet szerzett. Közben Genfben, Münchenben, Bécsben, Grazban volt tanulmányúton. Az I. világháborúban hadirokkant lett. 1918–19-ben Kassán, 1919-től 1927-ig Budapesten tanár, majd az MTA szótári bizottságának gyűjtő munkatársa. 1929-ben egyik kezdeményezője volt a 101 magyar népdal megjelenésének. 1942-től 1951-ig a debreceni egyetem bölcsészkarán tanít. Szerkeszti az Erő című ifjúsági lapot. A koalíciós korszakban a Szabad Művelődési Tanács elnöke, a szabadművelődési irányzat ideológiai irányítója. Spekulatív módon kidolgozott pedagógiai-filozófiai rendszere – érdekes pedagógiai megfigyelések mellett – egészében véve objektív idealista szemléletet tükröz.

[szerkesztés] Főbb művei

• A csucsai front (r., Bp., 1928)
• Hegyi beszéd (r., Bp., 1937)
• Barátság és szerelem (Bp., 1938)
• A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (Bp., 1939)
• A könyvek lelke, irodalmi nevelés (Bp., 1941)
• A társaslélek felső határa és a transzcendensre nevelés (I–II. Bp., 1941–43)
• Ocsudó magyarság (Bp., 1942)
• A magyar demokrácia (Bp., 1945)
• Magyar ifjúság (Bp., 1946)
• Magyar béke (Bp., 1947)
• Holdbeli diákélet (r., Bp., 1948).

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Magyar Életrajzi Lexikon

Ez az életrajzi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!