Körmöczy Zsuzsa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Körmöczy Zsuzsa (Budapest, 1924. augusztus 25. – Budapest, 2006. szeptember 16.) minden idők legsikeresebb magyarországi teniszezője volt.

Körmöczy Zsuzsa kilenc éves korában kezdte a teniszezést és a következő évtizedekben több magyar klub (ÚTE, BBTE, BEAC, Vasas) versenyzője volt. Tizenkilencszer lett magyar bajnok, ötször főiskolai világbajnok.

1958-ban a női tenisz világranglistán második volt, és egy évtizeden át szerepelt a legjobb tíz között. Ebben az évben megnyerte a Roland Garrost, 6:4, 1:6, 6:2 arányban legyőzve a brit Shirley Bloomert, és ezzel megszerezve a magyar színekben versenyző nők első és máig egyetlen Grand Slam trófeáját.

Ugyancsak 1958-ban Wimbledonban bronzérmet szerzett. 1959-ben ismét döntős volt a Roland Garroson, de 6:4, 7:5 arányban vereséget szenvedett a brit Christine Trumantől. 1960-ban győzött az olasz és a francia nemzetközi bajnokságban. Hatszor nyerte meg a Monte Carló-i nemzetközi versenyt.

1964-ben hagyta abba a versenyzést, ezután hat évig a magyar női teniszválogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1985-ig a Testnevelési Főiskola nemzetközi osztályát vezette. 1985-ben elvállalta a Vasas tenisz szakosztályának vezetését, tisztségeit a klubnál 2004 májusáig viselte, amikor lemondott, mert nem értett egyet a klubvezetés elképzeléseivel.

[szerkesztés] Díjai

1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozatát kapta.
2003-ban a Magyar Olimpia Szövetség díját kapta. [1]
2005-ben életműdíjat kapott a Nemzeti Sportszövetségtől.
2006. január 21-én vette át a Magyar Tenisz Szövetség először megítélt életműdíját.