Kálvin téri református templom (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A templom

A budapesti Kálvin téri református templom a református egyház első és legismertebb fővárosi temploma. A Kálvin tér és a környező utcák nevei a református egyház közel két évszázados jelenlétét tanúsítják. A templom épülete ma műemlék.

[szerkesztés] A templom leírása

A templom belső tere

A templom klasszicista stílusban, 1816-tól 1830-ig épült Hild Vince tervei alapján. Az egy évvel később elkészült orgona a bécsi Deutschmann cég munkája, 1891-ben újította fel és nagyobbította meg a pécsi Angster cég. Az oszlopos timpanonnal zárt előcsarnokot az 1838-as árvíz utáni helyreállításokat követően, az oldalkarzatokat pedig 1854 és 1855 között, Hild József tervei szerint építették fel az angol születésű Zichy Emmanuelné Strachan Sarolta grófnő adományából. Ő ugyanis úgy végrendelkezett, hogy vagyona egy részét a karzatok felépítésére fordítsák. A templom a mai képét a toronysisak megépítésével nyerte 1859-ben. A déli oldalon levő Kálvin terem ablakain Róth Miksa üvegfestmény-sorozata keresztény szimbólumokat és neves, református egyháztörténeti személyeket ábrázol. A templom főhomlokzatából magasra emelkedik a buzogánydíszes sisakban végződő, vaskos torony. Az előcsarnokból két lépcsőház vezet fel a karzatokhoz. A monumentális hatású belső tér dongaboltozata közepében elliptikus kupola emelkedik. A földszinten korlát választja el a presbiterek helyét, melynek közepén az Úrasztal áll. A szószék fölötti hangvető Hild József műve. A templombelső fehér felületeit aranyozott stukkók díszítik.

A templom orgonája

[szerkesztés] A síremlék

Az egyháztanács jóváhagyásával a grófnő emlékére síremléket építettek, hamvait pedig a templom alatti kriptában helyezték el. Tekintettel az anglikán egyház – melyhez a grófnő is tartozott – temetkezési szokásaira, az egyháztanács megadta az építési engedélyt azzal a kikötéssel, hogy az elhunyt grófnőt ábrázoló, művészi kivitelezésű szobrot nem a templomtérben, hanem egy külön erre a célra épített fülkében helyezzék el. A sírhely gótizáló architektonikus kiképzését a Vigadó építésze, Feszl Frigyes (a portikusz oszlopait készítő Feszl József kőfaragó fia) tervezte. A szarkofágot – az elhunyt grófnő fekvő alakjával – Raymond Gayrard francia szobrászművész készítette el.