Joe Satriani
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Joe "Satch" Satriani (USA, New York, Westbury, 1956. július 15. – ) gitáros és gitároktató.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajz
Joe Satriani 14 éves korában határozta el, hogy gitározni fog, amikor meghallotta, hogy Jimi Hendrix meghalt. Satriani éppen futballedzésen volt, amikor meghallotta Hendrix halálhírét. Összeveszett az edzőjével, mert kijelentette, hogy gitározni fog, és azonnal otthagyta az edzést.
1974-ben a dzsessz-gitáros Billy Bauertől és a nyilvánosságtól visszavonult Lennie Tristano-tól kezdett zenét tanulni. A technikára igényes Tristano nagyban befolyásolta Satriani játékát. Satriani ugyanekkor már tanítványokkal foglalkozik; legnevezetesebb tanítványa Steve Vai.
1978-ban Satriani Berkeley-be költözik, Kaliforniába, azzal a céllal, hogy ott zenei karriert folytasson. Nem sokkal megérkezése után tanítványai közé tartoznak: Kirk Hammett (Metallica), David Bryson (Counting Crows), Kevin Cadogan (Third Eye Blind), Larry LaLonde (Primus (együttes)), Alex Skolnick (Testament (együttes)), Phil Kettner (Laaz Rockit) és Charlie Hunter.
Amikor barátja és korábbi tanítványa, Steve Vai ismertté válik David Lee Roth-tal együtt 1986-ban, Vai rajongva beszél Satrianiról, amikor több zenei lapnak nyilatkozik.
1987-ben megjelenik Satriani második albuma, a Surfing With the Alien. Hosszú idő óta ez volt az első olyan instrumentális album, ami a slágerlistákon előkelő helyezést ér el. Satriani Ausztráliában és Új-Zélandon koncertezik Mick Jaggerrel, a Rolling Stones énekesével, annak szólóalbumát támogatja.
1989-ben megjelenik a Flying in a Blue Dream. Az album jól fogy. A "One Big Rush" című szám Cameron Crowe Say Anything című filmjének egyik betétdala lesz. A "Big Bad Moon" című kislemez egyike azoknak a ritka számoknak, ahol Satrianit énekelni lehet hallani.
1992-ben Satriani kiadja a The Extremist című albumot, melyet a kritikusok azóta is nagyra értékelnek, és ami kereskedelmileg is sikeres. Az album azóta rock klasszikusnak számít.
1993 végén Satriani Ritchie Blackmore kiválása miatt rövid időre csatlakozik a Deep Purple együtteshez, annak japán turnéja idejére. A turné olyan jól sikerül, hogy Satrianit maradásra kérik, azonban a Sonyval való hosszú távú szerződése ezt nem teszi lehetővé.
1996-ban megalakítja a G3 formációt, ami három rock gitárosból áll - ezek eredetileg: Satriani, Steve Vai, és Eric Johnson. A trió a bemutatkozó felállás után Satriani és Vai, mint állandó tagok mellett olyanokból állt, mint Eric Johnson, Yngwie Malmsteen, John Petrucci, Kenny Wayne Shepherd, Robert Fripp, Patrick Rondat és sokan mások.
1998-ban Satriani felveszi és kiadja a Crystal Planet albumot. 2000 decemberében San Franciscoban felvesznek egy élő koncertfelvételt, ami 2001-ben jelenik meg. Ezt zenei DVD-n is kiadják.
2006-ban Satriani felveszi a Super Colossal-t, és kiad egy másik élő albumot, a Satriani Live-t.
[szerkesztés] Egyéb munkák
Satriani mások lemezein is közreműködött, így például a következő albumokon: Alice Cooper Hey Stoopid (1991), Spinal Tap Break Like the Wind (1992), Blue Öyster Cult Imaginos (1988), valamint Stu Hamm és Gregg Bissonette bandatagok szólóalbumain. Érdekesség, hogy a Crowded House 1986-os bemutatkozó albumán háttérénekesként dolgozott. 2003-ban mint szólógitáros részt vett a The Yardbirds Birdland lemezének elkészítésében. 2006-ban a Deep Purple énekesének, Ian Gillan-nek a szólóalbumán hallhatjuk (Gillan's Inn).
[szerkesztés] Technika és hatások
Satriani széles körben ismert a technikás hanghatásokat tartalmazó játékáról. Sűrűn alkalmazza az alábbiakat: two-handed tapping = két kezes érintés, sweep-picking = a hangok gyors egymás utáni különálló megszólaltatása, volume swells = a hangerő szabályozásával a hang hosszú ideig való kitartása, harmonics = felhangsor megszólaltatása, és a whammy bar = hangmagasság gyors változtatása (egyéb nevei: tremolo, vibrato). A Big Bad Moon számban Satriani a harmonikáját használja a húrok lefogásához.
Egyik jellemző kompozíciós vonása, hogy a Bartók Béla műveiben Lendvai Ernő által "tengely-elmélet"-nek nevezett (en:Pitch Axis Theory) hangsorokat szólaltatja meg.
Satriani a skálázást és a szólózást is a szokásostól eltérő módon oldja meg. A skálákon húronként megy végig, ezt a technikát lineáris skálá-nak nevezi. A zenében a sebességet a húrok gyors lenyomásával és felengedésével éri el, hasonlóan, mint en:Randy Rhoads és en:Allan Holdsworth, ellentétben azzal a technikával, amiben gyorsan pengetik a húrokat, mint például Al Di Meola, Yngwie Malmsteen vagy Michael Angelo Batio.
Az instrumentális elektromos gitárzene rajongói lírikus és érzékeny játékát dícsérik.
Sikerei figyelemreméltóak egy olyan műfajban, ami tipikusan barátságtalan az instrumentális zenészekkel szemben. Satriani eddig 13 Grammy jelölést kapott, és világszerte 10 millió lemezt adott el. [1]
Rajongóinak egy része "Satch" becenéven hívja, ami a Satriani név rövidítéséből ered. Számainak egy részében is szerepel ez a név, ilyenek például a Satch Boogie a Surfing With the Alien albumról. További több száz, egyébként cím nélküli szám megnevezése is a Satch Boogie 1, Satch Boogie 143, stb. sémát követi. Más gitárosok néha Saint Joe-ként hivatkoznak rá.
[szerkesztés] Felszerelés
Satriani előszeretettel használja Ibanez JS Series gitárjait és Peavey Electronics JSX erősítőit. Ezeket már az ő kívánságai szerint tervezték és hozták létre.
Korábban sokféle típust használt, legtöbbjük Ibanez volt (JS100, JS1000, és JS1200). A gitárok tipikus jellemzője a "DiMarzio PAF Joe" vagy "PAF Pro" hangszedő a nyaknál, és a "DiMarzio Fred" vagy "Mo' Joe" a hídnál.
A JS széria már a nevében hordozza Joe Satriani monogramját, ezeken "Edge Pro" tremoló van, ami az Ibanez kizárólagos rendszere. A tükrözött ezüstszínű gitárt, amit a "Live in San Francisco" koncerten használt, érthető módon "Chrome Boy"-nak nevezik.
Az effektekhez az alábbi pedálokat használja: "Dunlop Cry Baby", "Digitech Whammy", "BOSS DS-1", "Fulltone Ultimate Octave", és "Electro-Harmonix POG" (Polyphonic Octave Generator).
[szerkesztés] Visszatérő témák
Satriani munkáiban gyakran jelen vannak sci-fi történetek illetve ilyen jellegű ötletek.
"Surfing With the Alien", "Back to Shalla-Bal" és a "The Power Cosmic 2000" a Silver Surfer képregényre utalnak, míg az "Ice 9" egy titkos kormányzati jégfegyver, ami Kurt Vonnegut Macskabölcső című írásában szerepel. A Borg Sex a Star Trekre utal, amiben egy Borg nevű faj van. A konkrét utalásokon kívűl a számok címei gyakran tartalmaznak tudományos kifejezéseket, ilyen például a Redshift riders (redshift = vöröseltolódás), vagy a Is There Love in Space? ("van szerelem a világűrben?"). A "Super Colossal" című albumon a Crowd Chant címe eredetileg Party On The Enterprise lett volna, és az Enterprise űrhajó hangjai is benne lettek volna a Star Trek TV sorozatból, azonban nem sikerült megegyezni a jogtulajdonossal, így ezeket a hangokat ki kellett hagyni, és a szám címe is más lett.
[szerkesztés] Lemezei
[szerkesztés] Szólóalbumok
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[szerkesztés] Más művészekkel együtt
| év | művész | album |
|---|---|---|
| 1989 | Stuart Hamm | Radio Free Albemuth |
| 1997 | Joe Satriani / Steve Vai / Eric Johnson | G3: Live in Concert |
| 2003 | Joe Satriani / Steve Vai / Yngwie Malmsteen | G3: Rockin' in the Free World |
| 2005 | Joe Satriani / Steve Vai / John Petrucci | G3: Live in Tokyo |
| 2006 | Ian Gillan | Gillan's Inn |
Satriani több számot írt a Nascar autóverseny szémítógépes játéksorozatához, ilyen például a NASCAR 06: Total Team Control.
[szerkesztés] Forrás
A Wikipédia angol nyelvű szócikke en:Joe Satriani
[szerkesztés] Külső hivatkozások
(többnyire angol nyelvű)
- hivatalos webhely
- 2006-os Joe Satriani interjú
- Foreverjoe.com - Satch rajongói oldal
- portugál rajongói klub
- francia rajongói klub
- SatrianiForum.com - Joe Satriani rajongóinak fóruma
- JS10th.com - Joe Satriani Chromeboy guitar register
- Dunlop Official Site
- Myspace: G3
- Myspace: Joe Satriani
|
|
| Ian Gillan | Steve Morse | Roger Glover | Don Airey | Ian Paice |
| Ritchie Blackmore | Jon Lord | Joe Satriani | Joe Lynn Turner | Tommy Bolin | David Coverdale | Glenn Hughes | Rod Evans | Nick Simper |
| Diszkográfia |
|---|
| Stúdióalbumok: Shades of Deep Purple | The Book of Taliesyn | Deep Purple | Deep Purple in Rock | Fireball | Machine Head | Who Do We Think We Are | Burn | Stormbringer | Come Taste the Band | Perfect Strangers | The House of Blue Light | Slaves and Masters | The Battle Rages On | Purpendicular | Abandon | Bananas | Rapture of the Deep |
| Koncertalbumok: Inglewood - Live in California | Concerto for Group and Orchestra | Kneel & Pray | Scandinavian Nights / Live & Rare | Space Vol 1 & 2 | Made in Japan | Deep Purple In Concert | Made in Europe | Live in London | California Jamming | Just Might Take Your Life | Perks and Tit | Mk III: The Final Concerts | Last Concert in Japan | King Biscuit Flower Hour Presents: Deep Purple in Concert | This Time Around: Live in Tokyo | Nobody's Perfect | In the Absence of Pink: Knebworth 85 | Come Hell or High Water | Live in Europe 1993 | Live at the Olympia '96 | Total Abandon: Live in Australia | In Concert with the London Symphony Orchestra | Live at the Rotterdam Ahoy | The Soundboard Series |
| Válogatások: Purple Passages | 24 Carat Purple | When We Rock, We Rock, and When We Roll, We Roll | The Mark II Purple Singles | Deepest Purple: The Very Best of Deep Purple | The Anthology | 30: Very Best of Deep Purple | Listen, Learn, Read On | Winning Combinations: Deep Purple and Rainbow | Deep Purple: The Platinum Collection |
| Filmográfia |
| Concerto for Group and Orchestra | Special Edition EP | Machine Head Live 1972 | Live at the California Jam / Live in California 74 | Come Hell or High Water | Bombay Calling | Live at Montreaux | In Concert with the London Symphony Orchestra | Live in Australia: Total Abandon | Perihelion | Live Encounters |
| Kapcsolódó cikkek |
| Rainbow | Whitesnake | Blackmore's Night | Trapeze | Black Sabbath | Garth Rockett & the Moonshiners | The Javelins | Edel Records |
Based on work by