Ikoniumi Amphilokhiosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ikoniumi Amphilokhiosz (? - 394 után) ókeresztény író

Fiatal korában ügyvédként pénzügyletekkel foglalkozott, ám tönkrement: hitelezői elől rokona, Nazianzoszi Szent Gergely közbelépése mentette meg, aki lebeszélte az ügyvédi pályáról. Ezután szerzetes akart lenni, de Nagy Szent Vazul lehűtötte lelkesedését azt tanácsolva neki, hogy a legfontosabb dolga saját személyiségének alapos kiérlelése. Az ikoniumiak 373-ban püspököt kértek Vazultól, ekkor lett Amphilokhiosz a város püspöke. Tevékenysége 381, a Konstantinápolyi II. Egyetemes Zsinat után kezdett kibontakozni. Sürgette a császárt, hogy mind erősebb lépéseket tegyen az eretnekek ellen, amelyek közt a legnagyobb veszélyt nem az ariánusokban vagy az apollinaristákban látta, hanem a Kis-Ázsiát akkoriban elárasztó messzaliánusokban. Élénk levelezést folytatott Nüsszai Szent Gergellyel.

Irodalmi működéséről nehéz pontos képet alkotni, mivel kevés írása maradt fenn sértetlenül. Megmaradtak homíliái Jézus születéséről, templomi bemutatásáról, Lázár feltámasztásáról, a Jézus lábát olajjal megkenő asszonyról, nagyszombati beszéde Jézus sírba tételéről, beszéde a béna meggyógyításáról. Nagyon fontos dokumentum 376-ban írott „kánoni levele" (episztolé kanoniké), amely egy körlevél volt, és a Szentlélek istenségével foglalkozott. Ránk maradt töredékei azt mutatják, hogy előszeretettel foglalatoskodott olyan Szentírási helyek magyarázatával, amelyekre az ariánusok és az apollinaristák is hivatkoztak. „Szeleukoszhoz írott verses levele" a tanulásra és az istenes életre inti címzettjét. A levél 251-319-ig terjedő versei jelentősek a szentírási kánon történetének szempontjából, mert felsorolja a kánoni szentírási könyveket.

Az ortodoxia úttörője volt krisztológiai téren is: tanítása szerint Krisztus egylényegű az Atyával istenségben, egylényegű Máriával és velünk emberségben. Krisztus kettős természetét úgy magyarázta, hogy a Megváltó kettős nevét (Jézus Krisztus) a kettős természetre vonatkoztatta, így a Jézus név az emberi természetnek felel meg, a Krisztus pedig az isteninek. Erre a tisztázásra azért volt szükség, mert az ortodox igehirdetés szívesen részletezte Jézus szenvedését és kínhalálát, amikor az ariánus teológia épp emiatt vonta kétségbe istenségét.

[szerkesztés] Források

• Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)