Ibükosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ibükosz. Ibykos. Ibycus (Rhégion, Kr. e. 590/570 körül - Korinthosz?, Szürakuszai?, Kr. e. 530/510 körül) Görög költő

Egy kocsibalesetről szóló híradás alapján, amelyben karját törve egy darabig nem játszhatott lantján, több kutató úgy véli, hogy kardalai bemutatása végett tett utazásokat Szicília és Dél-Itália városaiba. Szülőföldjén, Rhégionban, amelynek apja, Püthiosz valószínűleg törvényhozója volt, politikusként is szerepet játszott, a fennmaradt adatokból úgy látszik, hogy a születési nemesség uralmával szemben álló tábor oldalán. Erre vall az az antik híradás is, hogy türannosz lehetett volna, ám a kínálkozó teljhatalommal nem élt. Szülőföldjéről Szamosz szigetére utazott, ahol az arisztokráciaellenes türannosz, Polükratész udvarában élt. Nem tudjuk, hogy perzsáktól tőrbe csalt pártfogójának bukása (Kb. Kr. e. 522) után, vagy már azt megelőzően távozott-e Szamoszról, ugyanígy csak homályos célzás szól halála helyéről, illetve Rhégioni sírjáról. A híres legenda szerint rablógyilkosság áldozata lett, s a gaztettet darvak leplezték le.

Munkásságára leginkább a kardalok jellemzőek, ezekben elsősorban mítoszokat mesél el, néha magukat a héroszokat is megszólaltatva. Legtöbbször a két homéroszi eposz cselekményén kívül eső mítoszokat öltöztetett balladaszerű formába. Szerelmi lírával is foglalkozott, ismerte Alkaiosz és Szapphó művészetét, Anakreónnal pedig együtt élt a szamoszi türannosz udvarában.

Költői életműve elsősorban a kardalköltőkre (Szimónidész, Bakkhülidész, Pindarosz) hatott, de hatása kimutatható Apollóniosz Rhodiosz műveiben is. Az alexandriai filológusok hét kötetben adták közzé műveit, ránk csupán töredékei maradtak. Egy apró töredéke:

Ládd, az öreg paripám vívó szekerébe nyakaskodik

Befogatáskor, igen nehezen lát bajnoki nyargalást.

Én is, öreg, már lépem alig, szerelemre de kísztetöm.

(Fábchich József, 1804)