Gyilkosos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A gyilkosos (más néven maffia) egy, általában 10-15 ember által játszott társasjáték.

Tartalomjegyzék

1 Kerettörténete
2 Menete
3 Változatok
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Kerettörténete

A játék egy kisvárosban játszódik, ahol gyilkosok garázdálkodnak, akik a lakosságból mindennap új áldozatot ejtenek. A játék célja, hogy a polgárok minél előbb megtalálják és felakasszák a gyilkosokat – ekkor ők győznek. (Általában két gyilkos van, de nagyobb létszámnál három is lehetséges.) Ha nem tudnak a nyomukra akadni, és az utolsó békés polgár is odavész, értelemszerűen a gyilkos(ok)é lesz a győzelem. – A kisváros polgárait segítheti az ún. seriff, akinek a gyilkos személyéről többletinformációja lehet.

[szerkesztés] Menete

A játékhoz semmilyen segédeszközre nincs szükség, csak egy asztalra, ami köré a résztvevők körbeülhetnek, hogy mindnyájan láthassák egymást, és ami körbejárható; valamint hogy ne legyen nagy zaj. – Az asztal körül ülő játékosok mellett egy játékvezető szükséges még, aki kijelöli a fenti személyeket és levezeti a játékot. A játékvezetőnek különösen kell ügyelnie arra, hogy véletlenül se segítse viselkedésével semelyik oldalt.

A játék azzal kezdődik, hogy a játékvezető felkéri a játékosokat, hogy csukják be a szemüket, és elindul lassan körbe a játékosok körül. Két embernek közülük az előre megadott módon (például fülhúzással) jelzi, hogy ők lesznek a gyilkosok, egy harmadik embernek pedig egy másik jelzéssel (pl. két fülhúzással), hogy ő lesz a seriff. Ezután megkéri a két gyilkost, hogy nyissák ki a szemüket, keressék meg egymást, és állapodjanak meg észrevétlenül az első néhány áldozatban. Ha készen vannak, újból becsukják a szemüket. A játékvezető ezután a seriffet kéri meg, nyissa ki a szemét, és kérdezzen rá valakire rámutatással, gyilkos-e. A játékvezető bólintással vagy fejrázással válaszol. Újból lecsukódik minden szem.

Ekkor a játékvezető bejelentése nyomán nappal lesz, mindenki kinyithatja a szemét. A játékosok megvitathatják, van-e valaki, akit gyanúsnak tartanak (például mert korábban zajt hallottak felőle), és ha el tudnak határozni egy személyt, akkor este közös akarattal felakaszthatják. (Véleménykülönbség esetén szavaznak, amit a játékvezető egyszerű többség alapján fogad el.)

Akár történt akasztás, akár nem, a vita végén a játékvezető bejelenti, hogy este van, mindenki becsukja a szemét. A játékvezető végigmondja minden játékos keresztnevét, a gyilkosok egyiküknél egyszerre és egyértelműen jeleznek egy mozdulattal, és ez a játékos másnap reggelre halott (kiesik a játékból). Ha a gyilkosok nem adnak egyértelmű jelzést, mindenki életben marad. Ezután a seriff egy új kérdést tehet föl egy újabb személyről, amire a játékvezető (némán) válaszol. – Ekkor megvirrad (mindenki kinyithatja a szemét), és a játékvezető közli a lakossággal, ha újabb gyilkosság történt, illetve azt is, ha a gyilkosok nem jártak sikerrel.

Hasonlóképp követik egymást az újabb nappalok és éjszakák: vita, esetleg akasztás, éjjel pedig talán újabb gyilkosság.

A gyilkosok napközben is kommunikálhatnak a következő áldozatok személyéről, ha képesek észrevétlenül megtenni. Mehetnek minta szerint, eltehetik láb alól a legveszélyesebb polgárokat, vagy taktikai okokból akár a legveszélytelenebbet is.

Az akasztás alapja bármi lehet, ami az adott körülmények közt ésszerűnek tűnik, hogy az illető gyilkos voltára utalhat: ha túl sokat vagy túl keveset beszél, ha mozgást hallottak felőle, ha úgy tűnt, egyeztet valakivel, ha nagyon véd vagy nagyon támad valakit, stb.

Az akasztás során nem derül ki (még utólag sem), hogy megalapozott volt-e a lakosok sejtése, tehát könnyen előfordulhat, hogy ártatlan embert végeznek ki. A lakosoknak nincs közvetlen információja arról, hány gyilkos él még közöttük. (Ha egy reggel nem történik gyilkosság, az nyilván arra utal, hogy még ketten vannak.) A nappali vita közben a gyilkosok is békés lakosoknak tettetik magukat, és megpróbálják elterelni magukról a gyanút.

A seriff adhat tanácsot névtelenül, de bármikor fel is fedheti magát, ha célravezetőnek tartja a polgárok érdekében. Bármelyik gyilkos is seriffnek mondhatja magát, ennélfogva a lakosok nem kötelesek készpénznek venni ezt az állítást.

A halott játékosok a többiek között maradhatnak az asztal körül, éjszaka már nem kell becsukniuk a szemüket, de a játékhoz nyilván nem szólhatnak hozzá, senkinek nem adhatnak információt.

A játék akkor ér véget, ha

minden gyilkost felakasztottak – ekkor a játékvezető este bejelenti az ártatlanok győzelmét,
illetve ha az ártatlan polgárok és a gyilkosok száma egyenlővé lesz – ilyenkor a maffiózók felfedik magukat, mivel többségi szavazással már nem lehet kivégezni őket, és ők veszik át a hatalmat.

[szerkesztés] Változatok

Van, ahol a játékot 12-nél több személy esetén további szereplőkkel játsszák (hogy bonyolultabb legyen):

orvos (minden este megvédhet valakit),
börtönőr (egy embert nem enged cselekedni este),
pap (a seriffhez hasonlít, de ő a halottakat kérdezheti ki),
keresztapa (egy gyilkos, akit a játékvezető a seriff és a pap kérdésére is mindig ártatlan polgárnak mond),
vagy akár több, egymással is rivalizáló gyilkospár.

Ismert a csonkolós változat is: a gyilkosok gyilkolás helyett levághatják valaki kezét (nem szavazhat), vagy a nyelvét (nem beszélhet). Ezt magukkal is megtehetik taktikai húzásként.