Gotthárd-alagút

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gotthárd-alagút (németül Gotthard-Tunnel)- három alagút elnevezése Svájcban, melyek az Alpokon átkelő Zürich-Milano útvonal részét alkotják (Európa egyik legforgalmasabb közlekedési útvonala). Sokáig a 2108 m magas Gotthárd-hágó biztosította az összeköttetést Uri és Ticino kantonok, a Reuss és a Ticino völgye között.

A Gotthárd-hágón átvezetõ régi országút

A hágó azonban csak júniustól októberig járható, ezért szükségessé vált az alagút építése. A vasúti alagutat 1872-1881 között építették meg, ezt egy évszázaddal később a közúti (autópálya-) alagút követte. Napjainkban is építik a korszerű vasúti közlekedésnek megfelelő második vasúti alagutat (vagy bázisalagutat), amely a tervek szerint 2015-re készül majd el.

[szerkesztés] A Gotthárd-vasúti alagút

A vasúti alagút építésekor meghalt munkások emlékműve Airolóban

Építését 1872-ben kezdték meg és 9 év múlva fejezték be. Az 1871-1896 között épülő Gotthard-vasút (amely Luzernt és Bellinzonát kötötte össze) legfontosabb része volt, az akkori technika egyik legnagyobb teljesítménye. A 46 km hosszú vasútvonalat 79 alagúton, 83 hídon és 14 viadukton vezették át. Az alagút hossza 15 km, északi kijárata Göschenennél, déli vége Airolónál van. Az alagút legmagasabb pontja 1154 m magasan fekszik. Az építkezés vezetője Louis Favre svájci mérnök volt, aki 1879-ben az építkezés közben hunyt el. Az alagutat főként olasz munkások építették, akiket könyörtelenül kizsákmányoltak, kb. 200-an vesztették életüket a rossz munkakörülmények miatt. 1875-ben sztrájkba kezdtek, amit rendőrségi alakulatokkal vertek le, 4 munkást lelőttek. A Gotthárd-vasút 1909-ig magánkézben maradt, 1920-ban villamosították. Napjainkban a vasúti teherszállításban játszik fontos szerepet. A télen a lavinák miatt gyakori lezárások és a magasan fekvő alagútbejárathoz történő felvontatás költségei miatt kezdték meg 2003-ban a bázisalagút építését.

[szerkesztés] A Gotthárd-közúti alagút

A közúti alagút a világon a 2. leghosszabb ilyen alagút, hossza 17 km, Göschenent és Airolót köti össze. Az A2-es autópálya halad át rajta. 1980. szeptember 5-én adták át a forgalomnak. Építésekor 53-an vesztették életüket. 2001. október 24-én alagúttűz miatt 11-en vesztették életüket. A balesetek megelőzése érdekében 80 km/h-s sebességkorlátozást és 150 m-es követési távolságot írtak elő az alagútban. Igen jelentős a teherautóforgalom (napi mintegy 3500 kamion halad át az alagúton).

[szerkesztés] A Gotthárd-bázisalagút

A Gotthárd-bázisalagút keresztmetszete

2003-ban kezdték meg az új vasúti alagút építését, amely elkészülése után (2015-re tervezik) a világ leghosszabb vasúti alagútja lesz. Hossza 57 km lesz és Bodiót köti majd össze Erstfelddel és 1 órával rövidíti le a Zürich és Milano közti menetidőt. Az alagút mindössze 500-550 m-es magasságban halad majd, két párhuzamos, 9 méteres átmérőjű járatban, ívelt formában. A kemény kőzetszakaszokon (gneisz, gránit) modern alagútfúró-gépekkel dolgoznak (TBM), a puha kőzetek (fillit, pala) esetében a hagyományos robbantásos eljárást alkalmazzák. Jelenleg mintegy 2500 munkás dolgozik az alagút építésén. 2006. június 1-éig az összes alagút 61 %-át (94 km) fúrták ki.