Gábor Dénes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gábor Dénes (Dennis Gabor; Budapest, 1900. június 5. - London, 1979. február 9.): Nobel-díjas magyar fizikus, villamosmérnök, a holográfia feltalálója

[szerkesztés] Élete

Édesapja Günszberg Bernát a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál (MÁK Rt.) dolgozott főkönyvelőként, majd cégvezetőként, végül igazgatói rangban, 1928-ig. Édesanyja Jakobovits Adél. A szülők 1899-ben kötöttek házasságot, s három gyermekük született: Dénes (1900), György (1901) és Endre (1903). Az apa 1902. március 8-án két fiával együtt engedélyt kapott, hogy nevüket Gáborra változtassák.

Elemi iskolai tanulmányait a Szemere utcai községi elemi népiskolában (1906-10), a középiskolát a Budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (1910-18) végezte. 1911. november 14-én kelt az Aeroplán körhinta szabadalmi leírása (a bejelentés napja: 1910. október 8.). 1918. március 6-án érettségizett. Március 15-én behívták katonának, az észak-itáliai fegyverszünet után tért haza. Novemberében beiratkozott a József Műegyetem gépészmérnöki osztályába. 1919. május 24-én áttért az evangélikus vallásra. 1920-tól Berlinben folytatta tanulmányait a charlottenburgi Technische Hochschule elektromérnöki karán. 1921. június 24-én tette le első szigorlatát a Műegyetemen. 1924-ben mérnöki diplomát szerzett Berlinben.

1927-ben doktori értekezést írt a katódsugárcsőről. 1927-32-ben Siemensstadtban, a Siemens és Halske kutatólaboratóriumában, 1932-33-ban pedig Erlangenben, a Siemens-Reiniger-Veifa nevű cégnél dolgozott. 1933-ban, a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot és hazatért Magyarországra. 1933-34-ben az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában a gázkisülés fizikájával foglalkozott. 1934-ben végleg letelepült Angliában. 1934-48-ban a British Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott Rugbyben.

1936. augusztus 8-án feleségül vette Marjorie Louise Butlert, akivel haláláig harmonikus házasságban élt, gyermek nem született. 1942. október 25-én, Budapesten meghalt édesapja. 1946-ban édesanyja hozzá és testvéréhez Angliába költözött. 1949-58-ban az Imperial College-ban elektronikát adott elő. 1956-ban a Royal Society tagjává választotta. 1958-67-ben az alkalmazott elektronfizika professzora volt az Imperial College-ban.

1962-ben először látogatott haza Magyarországra. 1967-ben nyugalomba vonult. 1968-ban részt vett a Római Klub alapításában. „A holográfikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért” 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. 1974-ben súlyos agyvérzést szenvedett. 1979. február 9-én hunyt el Londonban.

Budapesten és Berlinben tanult. 1933-ban a nácik elől Nagy-Britanniába menekült, ahol a British Thomson-Houston cég kutatójaként dolgozott. 1947-ben itt találta fel a holográfiát, amiért később fizikai Nobel-díjat kapott 1971-ben A holográfia azonban a 1960-ig lézer felfedezéséig nem terjedt el. Gábor az emberi kommunikációt és a hallást is tanulmányozta.

1948-ban Londonba költözött és 1958-ban alkalmazott fizikát kezd oktatni az Imperial College-ban 1967-ig. Nyugdíjas éveit Olaszországban töltötte.