Flash memória

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az EEPROM egy speciális változata a Flash memória. A számítógépek alaplapján található BIOS-t napjainkban legtöbbször már Flash memória tartalmazza. Ez lehetővé teszi a gyártóknak, hogy úgy fejlesszék az alaplap képességeit, hogy ehhez csak egy programot kell elérhetővé tenni a felhasználók számára az interneten.

A flash memória egyfajta számítógép memória, mely az adatokat a tápfeszültség kikapcsolása után is megőrzi [megmaradó (non-volatile)], és melyet elektromosan lehet törölni és újraprogramozni. Az EEPROM-mal ellentétben ezt blokkonként törlik és programozzák. A blokkok több helyen helyezkedhetnek el. A korai flash-ekben az egész chipet egyszerre kellet törölni. A flash memóriának sokkal kisebb a költsége, mint az EEPROM-nak, ezért meghatározó technológiává vált olyan helyeken, ahol megmaradó solid-state adattárolóra van szükség. Az alkalmazás példái a digitális audio lejátszók (mp3 lejátszók), digitális kamerák, mobiltelefonok. A flash memóriát használják az USB pen drive-okban is, melyek az adatok általános tárolói és szállítói a számítógépek között. Valamelyes népszerűségre tettek szert a játékiparban is, ahol szintén gyakran használják őket az EEPROM-ok helyett.

Áttekintés

A flash memória "non-volatile" (nem-elvesző, megmaradó) amely azt jelenti, hogy nincs szüksége tápfeszültségre ahhoz, hogy a benne tárolt információt megőrizze. Továbbá a flash gyors olvasás hozzáférési időt biztosít (igaz nem olyan gyorsat, mint a volatile (elvesző=kikapcsolás után adatvesztő) DRAM memória, melyet fő memóriaként használnak a PC-kben), ezenkívül jobban ellenáll a rázkódásnak, mint a merevlemez. Ezekkel a tulajdonságokkl magyarázható a flash népszerűsége olyan alkalmazásokban, mint az elem táplálta adattárolók. További vonzereje, hogy ha memóriakártyába csomagolják, akkor majdnem elpusztíthatatlan fizikailag, ellenáll a nagy nyomásnak és a forró víznek is.