F. Rácz Kálmán

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

F. Rácz Kálmán (Lugos, 1910. szeptember 1. – Budapest, 1980. február 12) író, műfordító.

[szerkesztés] Élete

Középiskolai tanulmányait Debrecenben végezte el, majd külföldön folytatta, Bécsben és Párizsban. A Sorbonne egyetemen szerzett oklevelet nyelvészetből és irodalomtörténetből. Hazatérve újságíró lett, első írásai a Népszavában jelentek meg.

1938-1944 között az Újság, 1945 után a a Szabadság c. lap munkatársa lett. Írásait a Híd, a Fórum és a Csillag, valamint a Kortárs folyóiratok is közölték.

1949-1950-ben az Írószövetség titkára lett, ekkor felhagyott újságírói tevékenységével.

1957-től haláláig írói tevékenységét szabadúszóként végezte.

1952-1957 között a Népművelési Intézet osztályvezetője volt.

A Népművelési Intézeten belül egyik vezetője volt a Színjátszók Könyvtára című sorozatnak, ( többek között Mándy Iván is részt vett benne), azon kívül, hogy színvonalas dolgok jelentek meg benne , az íróknak anyagi lehetőséget is biztosított.

Műfordítói tevékenységében elsősorban a francia irodalom szerepel, Zola, Sartre és mások műveit fordította magyarra.

1964-től a Központi Sajtószolgálat irodalmi szerkesztője volt.

[szerkesztés] Fő művei

• Köd a Szajnán (1941)
• Barátom, Bögölye (1943)
• Szent Mihály útja (1947)
• Lázadók (1948)
• Barátok és ellenségek (1950)
• Férfihűség (1956)
• Grandet kisasszony (1956)
• Csak Párizsban történhetett (1958)
• Utolsó alkalom (1959)
• Éjszakai vallomás (1960)
• Időhúzás (1976)
• Eszter mosolya (1979)