Fül

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fül (auris) a hallás és egyensúlyozás szolgálatában álló páros érzékszerv.

[szerkesztés] Részei

Három része van:

külső fül:

A külső fülhöz, tartozik a csontos és porcos fülkagyló (meatus acusticus externus et internus) és a külső hallójárat, amelynek belső végén a dobhártya (membrana tympani) feszül ki.

középfül:

A középfülhöz, tartozik a dobüreg és annak melléküregei, a hallócsontok (kalapács (malleus), üllő (incus), kengyel (stapes)) és a fülkürt (tuba auditiva Eustachii). A külső és a középső fület a dobhártya választja el egymástól, ehhez van hozzánőve a kalapács nyele, amelyehez az üllő, ehhez pedig a kengyel kapcsolódik; ezek a csontok közvetítik a dohártya hanghullámok okozta rezgéseit a belsőfülhöz. A fülkürt (tuba auditiva) összeköti a dobüreget az orrgaratüreggel, és a fülkürtön át nyeléskor levegő juthat a dobüregbe.

belső fül:

A belső fül a csontos tokból (csontos labirintus, labyrinthus osseus) és az abban helyet foglaló hártyás labirintusból (labyrinthus membranaceus) áll. A labirintus részei: a tér három síkjában fekvő félkörös ívjáratok (doctus semicrircularis), amelyekben az egyensúlyozási idegi végkészülékei foglalnak helyet, a tornác (vestibulum) és a csiga (cochlea). Ez utóbbiban a hallás idegvégkészüléke: a Corti-féle szerv található. A belső fülből indul ki a VIII agyideg (nervus acusticus), amely a hallás és egyensúlyozás ingereit továbbítja az agy megfelelő részeihez.

[szerkesztés] A fül és a hallás

Az emberi fül csodálatos szerv. Ha egészséges, 400.000 különböző hangot képes megkülönböztetni. A legtöbb ember számára a jó hallás fontossága csak akkor tudatosodik, ha hallóképessége már lényegesen megromlott. A hallás a legközvetlenebb összeköttetés a külvilággal; ez az ember és környezete közti legfőbb kapocs. Ha nem kielégítő a hallásunk, sajnos a környezettel csak korlátozott kommunikációra vagyunk képesek.

A fület elérő összes akusztikai jel a levegő mozgását jelenti. A hanghullámokat a levegő továbbítja. A fülkagyló felépítése olyan, hogy a hanghullámokat optimálisan fogja fel és továbbítja a hallójáraton keresztül a középfülbe. A hanghullámok a dobhártyának (membrana tympani) ütköznek, mely ettől vibrálni kezd. A dobhártya rezgéseit a hallócsontocskák: az üllő, a kalapács és a kengyel adják tovább a csigának, latin nevén a cochleának. A csigában találhatóak a rendkívül érzékeny szőrsejtek, ezek alakítják át a rezgő levegőrészecskék mechanikai energiáját elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül az agyba jut. Ha a hangvezetés fülkagylótól az agyig terjedő útjában valamely akadály lép fel, korlátozottá válik a hallóképességünk. Amennyiben a szőrsejtek egyáltalán nem rezegnek, a részecskék hiába jutnak el csigába, onnan nem továbbítódnak az agyba. A szőrsejtek nem rezgése lehet az agyik oka a siketség kialakulásának.