Euagriosz Pontikosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Euagriosz Pontikosz (Ibora, Kr. u. 345 körül – Egyiptom, Kellia sivatag, Kr. u. 399 körül) görög egyházi író.

A kisebb egyházi rendeket Nagy Szent Vazul, illetve Nazianzoszi Szent Gergely kezéből vette fel, tanulmányait is az utóbbinál végezte. 379-ben Konstantinápolyban prédikátor lett, onnan továbbment Jeruzsálembe (383), onnan pedig az egyiptomi sivatagba utazott, ahol élete végéig remeteként élt. Kenyerét könyvek másolásávak kereste meg. Rajongó híve volt Órigenésznek, ezért az 5. egyetemes zsinat (553) az ő műveit is elítélte eretnekség vádjával. Így műveinek görög eredetije jórészt elveszett, 45 „könyvet” kitevő életművének nagyobb része csak latin, szír és örmény forrásból ismert. Az örmény egyház szentként tiszteli. Ő volt az első szerzetesek egyike, aki nagyobb irodalmi tevékenységet gyakorolt; művei, versei jórészt elmélkedések a szerzetesi életről, az imádságról, a Biblia egyes részeiről.

[szerkesztés] Források

• Teológiai kislexikon