Ekvatoriális koordinátarendszerek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ekvatoriális koordinátarendszer

A kétféle ekvatoriális koordinátarendszer csillagászati koordinátarendszer, amelyben elhelyezhetőek az égbolton látható objektumok. Az égboltot gömb alakúnak látjuk, az égitestek látszólag ezen a gömbfelületen helyezkednek el ezért elég az irányukat meghatározni. Ehhez két adatra van szükség; egy hosszúsági és szélességi koordinátára.

Mind az I. mind a II. ekvatoriális koordinátarendszer hasonló a földrajzi koordináta rendszerhez, mert alapsíkja a földi egyenlítő síkjának a kiterjesztése, ami az égboltot egy főkör mentén, az égi egyenlítőben metszi. A koordináta rendszer alapsíkja tehát az égi egyenlítő síkja, pólusai az égi pólusok, amelyek a Föld forgástengelyének és az éggömbnek a döféspontjai. Az egyenlítővel párhuzamos körök a paralel körök, amelyek a sarkokon pontokká zsugorodnak. A pólusokon át végtelen sok kör, órakör fektethető. A Föld középpontjából nézve a földi és égi pólusok egy irányba fekszenek. Mindkét rendszerben az egyik koordináta a deklináció (a szélességnek megfelelő), amit az égi egyenlítőtől felfelé 0°-tól +90°-ig, lefelé 0°-tól -90°-ig mérnek az órakörön.

[szerkesztés] Hosszúság jellegű koordináták a két rendszerben

A pólusokon át végtelen sok kör, órakör fektethető. Ezek közül az II. ekvatoriális koordinátarendszerben azt választjuk kezdőkörnek, amely az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontján (a tavaszponton és az őszponton) áthalad, a I. ekvatoriális koordinátarendszerben pedig a déli irányon átmenő órakört. Míg a II. rendszerben egy csillag koordinátája állandó az időben a Föld minden pontján (eltekintve olyan csak hosszabb idő alatt jelentős hatásoktól, mint a csillagok sajátmozgása, a Föld precessziója és nutációja), addig az I. rendszerben minden időpontban és minden hosszúsági körön más-más koordinátát kapunk. Az I. rendszerre van szükségünk, ha egy ekvatoriális szerelésű távcsövet egy adott égitestre szeretnénk irányítani, ekkor az óratengelyen az óraszöget kell beállítani.

Az I. ekvatoriális koordinátarendszerben a hosszúság jellegű mennyiség az óraszög (τ vagy H), mely azt mutatja, hogy mennyi ideje delelt az égbolt adott pontja (csillaga). Ezt 0-tól 24 óráig mérjük az északi pólus felől az órajárással megegyező (negatív) irányban. Például a delelő csillag óraszöge 0 h, a pontosan nyugati irányban nyugvó csillag óraszöge 6 h.
II. ekvatoriális koordinátarendszerben az égitestek hosszúság jellegű koordinátája a rektaszcenzió (Ra vagy α); ezt az égi egyenlítőn 0° - 360° mérik a tavaszpontból kiindulva, az északi égi pólusról nézve az óramutató járásával ellentétes (pozitív) irányban. Fok helyett általában időbeosztást használnak: 360° = 24h.

[szerkesztés] Átváltás a kétféle rendszer között

A deklináció minkét rendszerben azonos. A másik koordinátát az

s = Ra + τ

összefüggésből számolhatjuk ki, ahol s a megfigyelési hely csillagideje az adott pillanatban, melyet programok segítségével vagy csillagászati évkönyvből tudhatunk meg, Ra a rektaszcenzió és τ az óraszög.