Dzsátaka

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dzsátaka (Jataka, magyarul születéstörténet), az időszámításunk kezdete körüli századokban íródott páli (Pāli) nyelvű indiai és ceyloni buddhista legendatípus. A dzsátakák Buddha egy-egy inkarnációjában (előző életében), gyakran állati formában átélt kalandját mesélik el erkölcsnemesítő szándékkal. Gyűjteményük, a Khuddaka Nikaya-n belül 547 legendát tartalmaz, ezek jórészt a buddhizmustól független ind népmesék buddhista keretelbeszélésbe illesztett változatai.

Bevezetésük legtöbbször sztereotíp. A történetekben Buddha hol mint okos gazella szerepel, aki megmenti állatbarátait a vadásztól, hol mint önfeláldozó nyúl, aki megsüti magát vendégének, hol mint Indra istenkirály, vagy akár jóindulatú rabló. A mesék terjedelme is különböző, néhány sortól akár 10-15 oldalig is terjed. A gyűjtemény utolsó, leghosszabb verses darabja a Vesszantara-dzsátaka, ez egy 785 versszakból álló önálló eposz. A történetekben a versbetétek és a prózai részek nem mindig függenek össze, ez valőszínűvé teszi azt a hagyományt, hogy csupán a versek régiek, a prózai részek későbbi magyarázatok. Az eredeti mesék már a Kr.e. III. században népszerűek lehettek, tekintve, hogy az e korból fennmaradt buddhista sztupák domborművein számos jelenet található a Dzsátakából. Néhány dzsátaka motívuma közös a két nagy szanszkrit eposz, a Mahábhárata és a Rámájana bizonyos részeivel.

[szerkesztés] Források

• Buddhista lexikon (Bp., 1997)

[szerkesztés] Irodalom

• Dzsátakák (Bp., 1998)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Wikipedia:Jataka (angol)