Don Giovanni
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Don Giovanni Wolfgang Amadeus Mozart kétfelvonásos operája. A librettót Lorenzo da Ponte írta. Az operát 1787. október 29-én mutatták be.
A Don Giovanni az egyik legismertebb zenemű a világon, és a Don Juan legendáját feldolgozó művek közül a leghíresebb. Stílusa drama giocco, azaz játékos dráma, azaz nem teljesen komédia, de nem is tragédia. Az eredeti változatban a színészek váltogattak a szavalatok és áriák közt, de a modern előadásokban a beszélt szöveg helyett a Mozart által komponált secco-recitativót használják.
1979-ben azonos címen televízióra alkalmazták, Joseph Losey rendezésében.
Søren Kierkegaard hosszú tanulmányt írt róla Vagy-vagy című művében. A tanulmányban megvédi az állítást, miszerint Mozart Don Giovannija minden idők legnagyszerűbb művészeti alkotása. A finálé, hol Don Giovanni elutasítja, hogy megbánja bűneit, lenyűgöző filozófiai és művészeti témát biztosított több írónak, például George Bernard Shaw-nak, aki Ember és felsőbbrendű ember című művében kifigurázza az operát (külön említve Mozart zenéjét, melyet Don Giovanni és a Commendatore végső jelenetéhez írt).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előadásmódok
A befejező kórust régebben több karmester, köztük Herbert von Karajan is kihagyta; ő a híres zenekritikus, Henry Edward Krehbiel véleményét követte, mely szerint a finálét már réges-régóta nem használják. Másik hagyományos előadásmód Don Ottavio áriáját, az Il mio tesoro-t kihagyni, mert Francesco Morella bécsi tenor is kihagyta, jobban kedvelvén a könnyebb Dalla sua pace címűt. Ma nem szokták ezeket kihagyni, de a Per queste tue manine című duettet, ami kimondottan a bécsi ősbemutatóra készült, gyakran kihagyják.
[szerkesztés] A Don Giovanni és más zeneszerzők
A Don Giovanni régóta tartó népszerűsége ahhoz vezetett, hogy rengetegen feldolgozták és vettek át belőle elemeket. A leghíresebb Liszt Ferenc Réminiscences de Don Juan című operafantáziája. Az első felvonás végén felhangzó menüett megjelenik Liszt Fantázia Mozart „Figaro házassága” című művének két motívumára című zeneművében, és Sigismond Thalberg ugyanezt a menüettet, valamint a Deh vieni alla finestrát dolgozza fel a Grand Fantaisie sur la serenade et le Minuet de Don Juan-ban. A Deh vieni alla finestra megjelenik Ferruccio Busoni Klavierübungjában is Variations-Studie nach Mozart címmel. Beethoven egész sorozat variációt írt Don Giovanni La ci darem la mano című áriájához.
A Don Giovanni zenéje több filmzenében is megjelenik.
[szerkesztés] Cselekmény
[szerkesztés] I. felvonás
- Helyszín: Sevilla.
- Idő: a 17. század.
A Commendatore kertje. Leporello kint őrködik Donna Anna háza előtt. Don Giovanni, Leporello gazdája beszökött a házba, hogy elcsábítsa Donna Annát. (Leporello áriája: Notte e giorno faticar – „Éjjel-nappal dolgozom”.) Megjelenik Donna Anna, üldözi az álarcos Don Giovannit, meg akarja tudni, ki az, és segítségért kiált. (Trió: Non sperar, se non m'uccidi - „Ne hidd, hogy megmenekülsz, csak a holttestemen át!”) Megjelenik a Commendatore, Anna apja, és párbajra hívja Don Giovannit, miközben Anna elmenekül segítségért. Don Giovanni leszúrja Anna apját és megmenekül, anélkül, hogy lelepleznék. Anna visszatér a vőlegényével, Don Ottavióval, aki megesküszik, hogy bosszút áll jegyese apjáért. (Duett: Fuggi, crudele fuggi – „Menekülj csak, te kegyetlen”.)
Új jelenet: Köztér Don Giovanni palotája előtt. Megérkezik Giovanni és Leporello, és épp hallják, amint egy nő bosszúért kiált. (Elvira áriája: Ah, chi mi dice mai – „Ki mondhatta volna el nekem?”) Giovanni kacérkodni kezd vele, de mikor a nő felé fordul, felismeri benne Donna Elvirát, akit legutóbb csábított el. Odaküldi Leporellót, hogy mondja el Elvirának az igazat, majd elsiet. Leporello megpróbálja azzal vigasztalni Elvirát, hogy mutat neki egy listát Don Giovanni szeretőiről. Mókásan sorolja gazdája hódításait: Olaszországban 640, Németországban 231, Franciaországban 100, Törökországban 91, Spanyolországban 1003. (Leporello áriája: Madamina! Il catalago è questo – „Kis hölgyem, itt a lista.”) Egy, az előadások során gyakran kihagyott versben Elvira bosszút esküszik.
Mikor távozik a színről, megérkezik Masetto és Zerlina esküvői menete. Nemsokára színre lép Don Giovanni és Leporello is. Giovanninak azonnal megtetszik Zerlina, és megpróbálja eltüntetni a féltékeny Masettót az útból; felajánlja, hogy esküvői fogadást rendez számukra a kastélyában. Masetto rájön, mik a tervei Giovanninak Zerlinával, és feldühödik (Masetto áriája: Ho capito! Signor, sì. – „Értettem! Igen, drága uram”.) Don Giovanni és Zerlina egyedül maradnak. Giovanni azonnal megpróbálja elcsábítani. (Duett: Lá ci darem la mano – „Itt összekulcsoljuk kezeinket”.)
Megérkezik Elvira és meghiúsítja Giovanni szándékait. (Elvira áriája: Ah, fuggi il traditor. – Menekülj az árulótól!”) Ezután megérkezik Ottavio és Anna, bosszút tervezve a még mindig ismeretlen gyilkos ellen. Találkoznak Giovannival, és Anna, nem tudván, hogy ő volt a támadó, a segítségét kéri. Don Giovanni megígéri, hogy segít, és megkérdezi, mi kavarta fel ennyire. Nyilvánvalóan még mindig úgy gondolja, van esélye Annánál. Most sincs azonban szerencséje - visszatér Elvira, és elmondja, hogy csapta be Giovanni. Giovanni azzal válaszol, hogy azt mondja Ottaviónak és Annának, hogy Elvira őrült. (Kvartett: Non ti fidar, o misera – Ne bízz benne, szerencsétlen!”) Mikor Giovanni megesküszik, hogy segít megtalálni a Commendatore gyilkosát, Anna hirtelen felismeri benne a gyilkost. (Anna áriája: Or sai chi l'onore. – Ő rabolt meg tisztességemtől”.) Ottavio nincs meggyőzve, de elhatározza, hogy rajta tartja a szemét barátján. (Ottavio áriája: Dalla sua pace – Az ő békéjéért”).
Leporello értesíti Don Giovannit, hogy a házában van a parasztlakodalom minden vendége, és elterelte Masetto figyelmét a féltékenységéről, de Zerlina visszatérése mindent tönkretett. Don Giovanni azonban nagyon vidám. (Giovanni pezsgőáriája: Finch'han del vino – „Végre, a borral”.) A palotájába siet.
Zerlina követi a féltékeny Masettót és megpróbálja kibékíteni. (Zerlina áriája: Batti, batti o bel Masetto – „Üss meg, drága Masetto”). Don Giovanni a feldíszített nászágyhoz vezeti őket, Leporello pedig meghív három álarcos vendéget, Elvirát, Ottaviót és Annát, akik tetten akarják érni Giovannit.
Új jelenet: Bálterem. Don Giovanni elvezeti Zerlinát a vidám táncolók közül, míg Leporello elvonja Masetto figyelmét. Mikor felhangzik Zerlina ssegélykiáltása, Leporello siet figyelmeztetni gazdáját. Don Giovanni megpróbálja félrevezetni az embereket, és kivont karddal a szobába vonszolja szolgáját, azzal vádolva, hogy ő próbálta elcsábítani Zerlinát. Elvira, Ottavio és Anna leveszik az álarcukat, és azt mondják, mindent tudnak. A vendégek nem hisznek Giovanninak, és rátámadnak, de ő keresztülverekszi magát a tömegen és elmenekül.
[szerkesztés] II. felvonás
Helyszín: Elvira háza mellett. Leporello azzal fenyegeti Giovannit, hogy kilép a szolgálatából, ő azonban pénzzel lecsillapítja (Duett: Eh via buffone -- come on, buffoon.") Giovanni el akarja csábítani Elvira szolgálólányát, és rábeszéli Leporellót, hogy cseréljenek kabátot és kalapot. Elvira az ablakhoz jön (trió: Ah taci, ingiusto core – „Ó, hallgass, igazságtalan szív”). Giovanni lehetőséget látva elrejtőzik, kiküldi a kabátját viselő Leporellót úgy, hogy Elvira láthassa, és rejtekhelyéről énekelve meggyőzi Elvirát, hogy megbánta a bűneit és vissza akar térni hozzá. Elvira, akit sikerül meggyőznie, lejön a ház elé; még mindig azt hiszi Leporellóról, hogy ő Giovanni. Távoznak, Leporello eltereli a figyelmét. Eközben Giovanni megpróbálja elcsábítani a szolgálót, mandolinon kíséri magát ének közben. (Giovanni áriája: Deh vieni alla finestra – „Jöjj az ablakhoz”).
Mielőtt azonban el tudná csábítani, megérkezik Masetto a barátaival. Giovannit keresik. A Leporellónak öltözött Giovanni meggyőzi őket, hogy ő is holtan akarja látni, és csatlakozik hozzájuk. Miután sikerül feloszlatnia a csapatot (Giovanni áriája: Metá di voi qua vadano – „A fele erre menjen”), megveri a fegyvertelen Masettót. Megérkezik Zerlina, és vigasztalni kezdi Masettót. (Zerlina áriája: Vedrai carino – „Gyere, drágám”.)
Új jelenet: Leporello egy sötét udvaron magára hagyja Elvirát. Mikor megpróbál elszökni, megérkezik Ottavio és Anna. Ottavio épp Annát vigasztalja bánatában. Mikor Leporello megpróbál kiszökni, belép Zerlina és Masetto. és elkapják. Anna és Ottavio és észreveszik, és körbeveszik Leporellót. azzal fenyegetve, hogy megölik. Elvira megpróbálja védeni, mert még mindig azt hiszi, Giovanni az: azt állítja, hogy a férje, és kegyelemért könyörög (Szextett: Sola, sola in buio loco – „Egyedül e sötét helyen”.) A másik négy azonban nem hallgat rá. Leporello ekkor leveszi kabátját, hogy látszódjon, ki ő. Mindenki úgy meglepődik, hogy Leporello el tud menekülni. (Leporello áriája: Ah pietá signori miei – „Szánjatok meg, uraim.”) Ottaviót mindez meggyőzi Giovanni bűnösségéről, és bosszút esküszik (Ottavio áriája: Il mio tesoro – „Kincsem”)* Elvira pedig dühöng, amiért Giovanni becsapta (Elvira áriája: Mi tradi quell'alma ingrata – „Aki elárult”).
Új jelenet: Temető a Commendatore szobrával. Leporello beszámol Don Giovanninak arról, hogy majdnem megölték, Giovanni pedig gúnyolni kezdi, elmeséli, hogy sikerült majdnem elcsábítania egy nőt, aki Leporellót szereti. Leporellónak ez nem tetszik, és Don Giovanni nevet szolgája tiltakozásán. A szobor figyelmezteti Giovannit, hogy napkelte után már nem fog nevetni. Gazdája kérésére Leporello felolvassa a szobor talapzatán álló feliratot: „Gyilkosomra bosszú vár”. A szolga reszket, de Giovanni ráparancsol, hogy hívja vacsorára a szobrot, és halállal fenyegeti arra az esetre, ha nem sikerül. (Duett: Oh, statua gentilissima – „Ó, legkegyelmesebb szobor”). A szobor bólint és igent mond.
Új jelenet: Donna Anna szobája. Ottavio próbálja rávenni, hogy házasodjanak össze, de Anna úgy gondolja, nem illene ilyen hamar az apja halála után. Ottavio kegyetlenséggel vádolja, Anna azonban biztosítja róla, hogy szereti és hű marad hozzá (Anna áriája: Non mi dir – „Ne mondd nekem”.)
Új jelenet: Don Giovanni lakosztálya. Giovanni fényes lakoma előtt ül, zenészek szórakoztatják (a zenekar korabeli –18. század végi – zenét játszik, közte a Mozart Figaro házasságából Non piu andrai-t), Leporello pedig felszolgálja az ételt. (Finálé: Giá la mensa preparata – „az étel kész”.) Megjelenik Elvira, és megpróbálja rávenni Giovannit, hogy bánja meg bűneit. Giovanni kigúnyolja Elvirát, aki távozik. Egy pillanattal később felhangzik sikolya, aztán visszarohan a terembe egy másik ajtón. Giovanni kiküldi Leporellót, nézze meg, mi történt, de a szolga is rémülten szalad vissza, majd közli, hogy eljött a szobor. Baljós kopogtatás hallatszik. Leporellót megbénítja a félelem, ezért maga Giovanni nyitja ki az ajtót, és belép a Commendatore szobra, majd megpróbálja rávenni Giovannit, hogy bánja meg bűneit. Giovanni szilárdan visszautasítja, a szobor pedig a föld alá süllyed, magával ragadja Giovannit, akit körülvesz a pokol tüze.
Megérkezik Donna Anna, Don Ottavio, Donna Elvira, Zerlina és Masetto, és keresik Don Giovannit. Leporellót reszketve az asztal alatt találják; a szolga mindenről beszámol nekik.
Anna és Ottavio úgy döntenek, várnak a gyászév leteltéig az esküvővel, Elvira zárdába vonul, Zerlina és Masetto hazamennek vacsorázni, Leporello pedig egy vendéglőben talál új állást. A kórus kijelenti a tanulságot: „Ilyen véget ér az, ki gonosztettet követ el. A bűnös úgy hal meg, ahogy élt.”
Régebben karmesterek (pl. von Karajan) kihagyták ezt a részt, és azt állították, ez eredetileg egyébként sem tartozott volna az operához, ma azonban rendszerint az egész művet előadják.
* A bécsi előadásban ennél a jelenetnél Zerlinának sikerül elfognia a tiltakozó Leporellót, és a hajánál fogva vonszolja, miközben Masettóért kiált, majd egy pengével fenyegetve egy székhez kötözi, miközben Leporell megpróbálja rávenni, hogy ne bántsa (Duett: Per queste tue manine). Zerlina elszalad Masettóért és a többiekért, s eközben Leporellónak sikerül újra elszöknie. Ezt a jelenetet szinte soha nem adják elő.
[szerkesztés] Nyitányáról
A nyitány komponálása – Mozart szokása szerint – ezúttal is utoljára maradt: a bemutatót megelőző éjjel írta a zeneszerző.
A nyitány zenei anyagáról szólva: vitatott kérdés, hogy összefügg-e a drámával. Hangulata, atmoszférája minden vitán felül azonos az operáéval. Kétrészes szerkezete francia mintájú: lassú bevezetését gyors szonátatétel követi. A bevezetés ünnepélyes és egyben hátborzongató világba vezeti a hallgatót. A gyors főtétel szinkópákkal izgalmassá tett, várakozásteljes főtémája voltaképpen ismét a Jupiter-szimfónia fúgatémájának némileg módosított változata; ehhez járulnak a témát befejező hetyke, „lovagi” anapaestusok, amelyek az opera címszereplőjének érzékletes jelképei. De nem kevésbé érzékletes megjelenítői Don Giovanni elszánt és bűnös tetteinek a melléktéma lapidárisan kopogó, alászálló hangmenetei, vagy a kérlelhetetlen és feszült hangulatot sugalló zárótéma.
A rövid kidolgozás ellenpontosan szövi tovább a melléktémát, a visszatérés pedig közvetlenül a színpadi cselekmény első jelenetébe torkollik; hangversenyeken való előadás céljára Mozart külön befejezést írt a nyitányhoz.
[szerkesztés] Híres áriák
I. felvonás
- „Madamina!” (regiszterária), Leporello
- „Ho capito, signor sì”, Masetto
- „Là ci darem la mano” (duett), Don Giovanni, Zerlina
- „Or sai chi l'onore”, Donna Anna
- „Dalla sua pace”, Don Ottavio
- „Finch'han del vino” (pezsgőária), Don Giovanni
- „Batti, batti, o bel Masetto”, Zerlina
II. felvonás
- „Deh vieni alla finestra” (szerenád), Don Giovanni
- „Metà di voi qua vadano”, Don Giovanni
- „Vedrai, carino”, Zerlina
- „Mi tradì quell'alma ingrata”, Donna Elvira
- „Non mi dir, bell'idol mio”, Donna Anna
Based on work by