Dűne (regény)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Dűne Frank Herbert műve, egy nagysikerű sci-fi sorozat, melyet alaposan átszőnek poltikai és szociológiai jegyek. Az első Dűne-könyv 1965-ban jelent meg, és további folytatások követték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az eredeti sorozat
- Dűne (1965)
- A Dűne messiása (1969)
- A Dűne gyermekei (1976) – idézetek a műből a Wikidézeten
- Dűne Isten-Császára (1981)
- Dűne eretnekei (1984)
- Dűne Káptalanház (1985)
[szerkesztés] Ház-trilógia
A klasszikus sorozathoz fia, Brian Herbert és írótársa, Kevin J. Anderson készített egy előzményciklust. Ez a trilógia Frank Herbert jegyzetei alapján született, ám az ősrajongók körében nem aratott osztatlan sikert. Ellenben megnyitotta a kaput a rajongók egy új generációja előtt.
- A Dűne: Az Atreides-ház
- A Dűne: A Harkonnen-ház
- A Dűne: A Corrino-ház
[szerkesztés] Dűne legendája
A Ház-trilógiát jegyző szerzőpáros újabb művekkel bővítette a Dűne-univerzumot.
- A Dűne: A Butleri dzsihad
- A Dűne: A gépirtó hadjárat
- A Dűne: A corrini csata
[szerkesztés] Mozifilm
A Dűnét először a Majmok bolygója producere, Arthur P. Jacobs szerette volna filmre vinni. A jogokat pár év huzavona után eladta egy európai konzorciumnak, akik Alexandro Jodorowskit kérték fel rendezőnek. Neki is látott az előkészületeknek, és stábjában olyan hírességek tűntek volna fel, mint Salvador Dalí IV. Padishah Shaddam császár szerepében, vagy Orson Welles Harkonnen báróként. A látványtervek H. R. Giger készítette volna, akit később az Alien filmek látványtervezőjeként ismert meg a világ. A jelmezeket Moebius (Szárnyas fejvadász, A mélység titka, Tron, Az Ötödik elem) tervezte volna, és az effektekért Dan O'Bannon lett volna felelős, aki később megírta az Alien-t. Az űrhajókhoz Chriss Foss készített terveket, a film zenéjéhez pedig a Pink Floyd-ot kérték fel.
1980-ban Dino DeLaurentiis-hoz kerültek a jogok, és minden a feje tetejére állt. Először felkérte Ridley Scott-ot a rendezésre, majd később David Lynchet. Ez utóbbival készült el 1984-re a Dűne mozifilm.
A film „borzalmasan rossz, és lenyűgözően briliáns”. Ez a két ellentmondó vélemény szokott felmerülni azokban, akik látták a filmet. Gyakran egyszerre teljesül e két végletes vélemény. A film látványvilága és hangulata lenyűgöző. Az atmoszférateremtő zenét a Toto zenekar készítette. A színészek tökéletesek, mégis, úgy tűnik, Lynch nem bízott meg bennük, amikor gyakran ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy narrációként kimondatja a szereplőkkel saját gondolataikat. Ez sokak szerint zavaró és felesleges is. A film főként Franciaországban volt sikeres.
[szerkesztés] Tévésorozat
2000-ben újra megpróbálkoztak a könyv megfilmesítésével. John Harrison író-rendező az amerikai Sci-fi Channel gondozásában háromrészes tévésorozatot forgatott az első Dűne-könyvből. Látványban és zenében is próbáltak hűek maradni az 1984-es Lynch-féle filmhez, ugyanakkor újat is nyújtottak. Itt a karakterek és a történet mélységei dominálnak, és a háromszor másfél órás játékidő is lehetőséget adott arra, hogy minél több kerüljön át a könyvből a képernyőre. A gárda többnyire ismeretlen, de kiváló színészekből állt össze, köztük egy húzónévvel, William Hurt-tel, aki Leto Atreides herceget alakítja. A sorozat már nagyságrendekkel jobban sikerült, mint a film, és valódi siker lett a rajongók körében.
John Harrison íróként 2003-ban újra visszatért a Dűnéhez. Újabb háromrészes tévésorozatot készített A Dűne gyermekei címmel. Az első epizód valójában a Dűne Messiása adaptációja, míg csak a további két rész az, mely a címadó könyv feldolgozását takarja. A három évvel korábbi sorozat magasra tette a mércét, és egy új rendezővel, Greg Yaitanesszel sikerült is átugorni a lécet. Még jobb történetvezetés, még jobb látvány, még jobb zene. A színészgárda egy-két kivétellel újból összeállt, és egy újabb húzónévvel, Susan Sarandonnal gyarapodott. A sorozat ismét zajos sikert aratott, és a rajongók már várják a folytatást.
)
Based on work by