CompactFlash

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A CompactFlash, röviden CF solid state (szilárd félvezető) technológián alapuló olcsó adattároló. Nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, ezért kevesebb energiát fogyaszt és ellenállóbb a fizikai behatásokkal szemben, mint a hagyományos mágneses háttértárak. Digitális fényképezőgépekben, hálózati eszközökben és MP3-lejátszókban gyakran alkalmazzák háttértárként.

1994-ben mutatta be a SanDisk Corporation.

Tartalomjegyzék 1 Technikai adatok 2 Lásd még 3 Forrás 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Technikai adatok

Két változata van, CF-I és CF-II, ezek csupán vastagságban térnek el) (a CF-II 5 mm vastag, szemben a 3,3 mm vastagságú CF-I-gyel). A Flash kártyák általában CF-I-esek.

Jelenleg 8 MB–1 GB kapacitású változatai a legelterjedtebbek, de létezik 12 GB-os is.

• Adatátviteli sebesség: legfeljebb 16 MB/s (gyakorlatban legfeljebb 6 MB/s)
• Kapacitás: legfeljebb 137 GB

(a CF szabvány 2.0 verziója szerint)

A CF szabványt, mely alapvetően a PCMCIA ATA szabványra épül, a jelentős félvezetőgyártókat tömörítő CompactFlash Association fejleszti.

[szerkesztés] Lásd még

• Flash fájlrendszer - eltérő fizikai tulajdonságaik miatt a szilárd félvezető technológián alapuló háttértárak speciális fájlrendszerek alkalmazását teszik szükségessé.

[szerkesztés] Forrás

• HupWiki

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• http://www.compactflash.org