Cluster-program
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Cluster-programban az Európai Űrügynökség négy teljesen egyforma, alakzatban repülő műholddal tanulmányozta a Föld magnetoszféráját. Az első négy Cluster műhold megsemmisült az Ariane-5 1996. június 4-i felrobbanásakor. A holdakat újraépítették és két Szojuz-Fregat rakétával indították el 2000-ben.
[szerkesztés] Küldetés
A műholdhálózat a magnetoszférát kutatta, amely megvédi a felszínt az állandó napszéltől. A Cluster FM5 - FM8 (FM1 - FM4 1996-ban megsemmisült) három dimenziós adatokat gyűjt a napszél és a mágneses tér ütközéséről, időbeli változásáról és hatásairól a közeli űrben és a légkörben. A küldetés egyik célja az űridőjárás előrejelzésének pontosítása.
A műholdak henger alakúak (290 x 130 cm)[1] és forgás stabilizáltak, 15 forgás/ perccel. A napelemek 224 watt energiát termelnek a műszereknek és a kommunikációs berendezéseknek.
2000. július 16-án egy Szojuz-Fregat rakéta Bajkonurból elindította az első két Cluster holdat (Salsa és Samba névvel) parkolópályára, ahonnan saját erőből juttak el 19 000 x 119 000 km-es pályára 57 óra keringési idővel.
Két héttel később, 2000. augusztus 9-én egy másik Szojuz-Fregat elindította a másik két holdat (Rumba és Tango) hasonló pályára.
A négy műhold különböző geometriai alakzatban tanulmányozza a magnetoszférát. A manőverekre használt hajtóanyag tömegük felét teszi ki.
A műholdakat egy ESA által kiírt verseny keretében nevezték el. Sok európai államból részt vettek, végül Ray Cotton nyerte meg Nagy-Britanniából.
2003. decemberében a négy hold piramis alakzatban repült, egymástól 200 km távolságra, amelyet 2005-re több ezer kilométerre növeltek. Az elnyúlt pálya lehetővé tette, hogy a műszerek különböző régiókban különböző mágneses effektusokat mérjenek: töltött részecskék, elektromos- és mágneses tér, a nagy energiájú naprészecskék, a földi atmoszféra és mágneses tér közötti kölcsönhatás.
2003 végén és 2004 közepén Kína elindította a Double Star holdakat, hogy a Cluster holdakkal együtt végezzenek méréseket.
