Centromer

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A centromer az eukarióta kromoszóma olyan régiója, ahol a kinetokór összekapcsolódik. Lényegében a centromer a kromoszóma közepe. Ebbe a pontba tudnak kötődni a mitózisban a húzófonalak, melyek elválasztják egymástól a testvérkromatidokat.

A legtöbb eukariótában a centromernek nincs meghatározott DNS szekvenciája. Nagyrészt ismétlődő szakaszokból áll, ahol a szakaszok hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Emberben a centromerikus ismétlődő régiót &alpha-szatellitának nevezzük. Vannak funkcionáló centromerek ilyen szatellita nélkül is.

Az epigenetikus öröklődés nagy szerepet játszik a élőlények centromerjének specificitásában. A leánykromoszómák ugyanazon a ponton fognak összekapcsolódni, mint az anyakromoszómák. Ritka esetben emberben neocentromerek formálódhatnak a kromoszóma új helyein. Ennek valószínűleg az eredeti centromer inaktiválódása az oka, mivel két centromer egy időben a mitózisban kromoszóma törést okozna.

A centromer DNS általában heterokromatikus. A kromatin szerkezetét tekintve pedig a H3 hisztont a CENP-A helyettesíti, ami egy centromerspecifikus variáns. Ezen fehérje jelenléte szükséges a kinetokorok összekapcsolódásához, illetve az epigenetikus öröklődésben is szerepe van.

Az élesztő Schizosaccharomyces pombe-ban (és más eukariótákban is) a centromerikus heterokromatinhoz iRNS kapcsolódik. A Caenorhabditis elegans féregben és néhány növényben nem a centromer az állandó húzófonál-kötődési pont, mivel ezekben a fajokban diffúzan bárhol képesek kialakulni a kinetokorok.

[szerkesztés] Lásd még

• Genetika
• Gén
• Kromoszóma
• Kromatin

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Nature Genetics cikk arról, hogy a rizs genomjának centromerje hordoz géneket.
• ^* Science. 2002 Sep 13;297(5588):1818-9.