Bokor Elemér

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bokor Elemér (Sátoraljaújhely, 1887. január 19. – Budapest, 1928. szeptember 1.) zoológus

Iskolai tanulmányait szülőhelyén végezte el, majd az I. világháború alatt katona lett, főhadnagyként 1914-ben hadifogságba esett.

Hazatérte után beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára, 1924-ben szerzett doktori címet. 1925-től tanárként dolgozott a budapesti fő-reálgimnáziumban, oktatási területe a természetrajz és kémia volt.

Már egyetemi évei alatt a barlangkutatással foglalkozott, valamint tanulmányozta a bogarak életét. 1919-ben Ispánmező környékén fedezte fel és írta le a környékre jellemző barlangi bogárfajt, a Duvalius gömöriensist.

Doktori disszertációja is az Abaligeti-barlanggal és annak állatvilágával foglalkozott, amit először 1922-ben mért fel részletesen. Ezt 1925-ben publikálta először, ez volt az első részletes leírás a barlangról és annak élővilágáráról. A Kecske-lyuki barlangban találta meg, majd 1926-ban írta le a Gebhardt Antalról elnevezett Duvalites gebhardt nevezetű vak bogárfajt, a vakfutrinkát.

Tudományos írásai a Rovartani Lapokban és az Entomologische Blätterben jelentek meg.

Alelnöke volt a Barlangkutató Társaságnak, elnöke a Rovartani Társaságnak. A Német-Osztrák Barlangkutató Szövetség ezüst plakettel tüntette ki munkásságáért.