Bessenyei Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bessenyei Ferenc (Hódmezővásárhely, 1919. február 10. - Lajosmizse, 2004. december 27.) Kossuth-díjas színész, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Nemzet Színésze

1940-ben a szegedi Városi Színházban kezdte pályáját, 1942-től a Miskolci Nemzeti Színházban, 1945-től a Budai Színházban, utána a Szegedi, majd a Pécsi Nemzeti Színházban játszott, majd 1950-től 1963-ig, 1967-től 1973-ig, majd 1980-tól 2000-ig a Nemzeti Színház művésze. 2000-től a korábbi Nemzeti társulatában maradt, így a Magyar Színház tagja lett. 1963-67-ig, majd 1973 és 1980 között a Madách Színházban játszott. 1981 után nyugdíjba vonult, csak szerepekre szerződött, de hosszú évek óta lajosmizsei tanyáján élt visszavonultan.

Közel száz filmben és tévéjátékban volt főszereplő. Orgánuma, szuggesztív egyénisége, elementáris erejű szerepformálása, humora, intellektuális ereje, kitűnően érvényesült klasszikus hősök megformálásában, színpadon és filmen egyaránt.

[szerkesztés] Kitüntetései, elismerései

• Kossuth-díj 1953, 1955
• Érdemes művész 1954
• Kiváló művész 1970
• SZOT-díj 1978
• Munka Érdemrend
• A Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1989
• A Nemzeti Színház örökös tagja
• A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 1994,
• Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 1997,
• A Nemzet Színésze 2000

[szerkesztés] Fontosabb szerepei

• Peer Gynt (Ibsen: Peer Gynt),
• Giovanni (Herczeg: Bizánc),
• Flambeau (Rostand: A Sasfiók),
• Cyrano (Rostand: Cyrano de Bergerac),
• Svángya (Trenyov: Ljubov Jarovaja),
• Tyetyerev (Gorkij: Kispolgárok),
• Tyrone (O'Neil: Hosszú út az éjszakába),
• Hamlet (Shakespeare: Hamlet),
• Bánk bán (Katona József: Bánk bán),
• Kossuth (Illyés: Fáklyaláng),
• Fegya (L. Tosztoj: Élő holttest),
• Görgey (Németh László: Az áruló),
• Hódi professzor (Németh László: Mathiász panzió),
• Colbert (Németh László: Colbert),
• Széchenyi (Németh László: Széchenyi István),
• Ádám (Madách: Az ember tragédiája),
• Szakhmáry Zoltán, majd Csörgheő Csuli (Móricz: Úri muri),
• Háry János (Kodály: Háry János),
• Galilei (Brecht: Galilei),
• Othello (Shakespeare: Othello),
• Falstaff (Shakespeare: A windsori víg nők),
• Asztrov (Csehov: Ványa bácsi),
• Dózsa (Székely: Dózsa György),
• Beutler majd Newton, (Dürrenmatt: A fizikusok),
• Higgins (Lerner-Loewe: My Fair Lady),
• Barney Cashman (Neil Simon: Az utólsó hősszerelmes),
• Tevje (Bock-Stein: Hegedűs a háztetőn),
• Kerekes Ferkó (Kálmán: Csárdáskirálynő),
• Dragomir (Kálmán: Marica grófnő),
• Zorba (Kander-Stein: Zorba),
• A pápa (Bethencourt: A nap, amelyen a pápát elrabolták),
• I. Lipót (Weöres: A kétfejű fenevad),
• Kreon (Eörsi: Tragédia magyar nyelven),
• Kleitosz (Sütő: Szuzai menyegző),
• János mester (Márai: Kassai polgárok),
• Noszty Pál (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival),
• Matthias Clausen (Hauptmann: Naplemente előtt),
• Bagó (Kacsóh-Heltai: János vitéz),
• II. Fülöp (Schiller: Don Carlos),
• Kányai (Szigligeti: Liliomfi),
• Galilei (Németh László: Galilei),
• Az Úr (Madách: Az ember tragédiája),
• Lear király (Shakespeare: Lear király),
• Dávid Ferenc (Páskándi: Vendégség)