Asztrahány
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Asztrahány (oroszul Астрахань; tatárul: Ästerxan), nagyváros Oroszország déleurópai részén az Asztrahanyi terület székhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A város a Volga folyó partján annak kaszpi-tengeri torkolatához közel fekszik. Lakóinak száma: 502. 800 (2004).
[szerkesztés] Története
A Volga-delta termékeny területe évezredek óta ösztönözte az embert a letelepedésre. A település gyorsan fejlődött és előbb a Kazár Kaganátus, majd az Arany Horda fővárosa lett. A várost magát a 13. század elején említik először európai utazók Xacitarxan néven. Timur Lenk serege elfoglalta és porig égette. 1459-től 1556-ig az Asztrahányi Kánság székhelye volt. A középkori város romjait a régészek a mai várostól 12 km-re találták meg. 1556-ban Rettegett Iván véres ostrom után elfoglalta a várost és a Volga fölötti dombon új erődítményt emeltetett. Asztrahány várát 1569-ben a török is megostromolta, de kudarcot vallott. Egy évi sikertelen ostrom után a szultán lemondott a város megszerzéséről, ezzel újra megnyílt az út a volgai orosz vízi kereskedelem előtt. A 17. században a város Oroszország keleti kapuja lett. Az alsóvárosban sok örmény és perzsa kereskedő telepedett le, ez színesítette és nemzetközivé tette a települést.
Asztrahányt 1670 – 71-ben tizenhét hónapig a kozákok tartották megszállva. A 18. század elején I. Péter orosz cár hajógyárat építtetett ide, és a város a perzsák elleni hadjárat kiindulóponja lett. II. Katalin cárnő fontos ipari központtá építette ki. 1705-ben a város fellázadt a cári uralom ellen, és Bulavin kozákjai szállták meg. Ezt megelőzően a kalmük kán serege eredménytelenül ostromolta a várat. 1711-ben kormányzói székhely lett. Hat évvel később az első közép-ázsiai orosz vállalkozás kiindulóbázisa volt. 1702-ben, 1718-ban és 1767-ben tűzvész pusztította. 1719-ben a perzsák rabolták ki. 1830-ban a kolerajárvány a lakosság nagy részét kipusztította.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Az asztrahányi vár a kreml az 1580-as évektől az 1620-as évekig épült. Két hatalmas székesegyházát 1700-ban és 1710-ben szentelték fel. Az épülletek megőrizték a hagyományos orosz építészet jellegzetességeit, de külső díszítésükben barokk hatás érződik.
[szerkesztés] Híres emberek
- Joseph Deniker, francia természettudós, antropológus
- Ilja Nyikolajevics Uljanov, Lenin apja
- Vaszilij Kirilovics Tregyakovszkij orosz költő.