Apotéka
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az apotéka (görög szó) az az éléskamra volt az ókori görög népeknél, amelyben a kiforrott bort tartották, amforákban. A ház felső részében helyezték el, hogy átjárhassa a füst. (A forrásban lévő bor számára a háza alsó részében volt a pince, itt agyaghordókat használtak).
A mai európai nyelvekben – így a magyarban és az angolban – használják a gyógyszertár megjelölésére is, a szónak azonban régies zöngéje van, ezért gyakran arra utal, hogy az a patika valamilyen formán hagyományőrző, vagy akár muzeális. (Például az 1777-ben alapított „Apotéka az Arany Egyszarvúhoz” Kőszegen.)