A cigánybáró

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Johann Strauss daljátéka 3 felvonásban, 5 képben. Szövegét J. Schnitzler írta Jókai Mór novellája nyomán.

Tartalomjegyzék

1 A mű története
2 A kor és környezet
3 Szereplők
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A mű története

Johann Strauss 1884-ben Magyarországon járt: Pesten vezényelte egyik operettjét. Ez alkalommal felesége tanácsára meglátogatta a „leghíresebb magyart”: Jókai Mórt.

A cigánybáró meséje már készen állt. Strauss magával viszi Jókai novelláját, lefordíttatja németre és Schnitzler, az ügyes színházi szakember gyorsan átformálja librettóvá. A művet 1885-ben mutatták be Bécsben. Néhány hónappal később már a pesti Népszínház tűzte műsorára.

[szerkesztés] A kor és környezet

A cigánybáró - a színlap tanúsága szerint - a XVIII. században játszódik, tehát abban az időben, mikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe az osztrák rablósereget kapja, mely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák, bégek, agák még meghagytak...

Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külfödre menekült hősei ezer nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt „császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba, megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.

Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek a 48 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták a mesterségek valamennyi válfaját.

Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló magyar kapitalizmus figurái.

Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, mely Jókai életművét a romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.