Árkay Bertalan

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Árkay Bertalan (Budapest, 1901. április 11. - Budapest, 1971. november 23.) építész, a modern építészet egyik úttörője.

[szerkesztés] Életpályája

Árkay Aladár építész fia. A budapesti Műegyetemen tanult 1925-ig, majd apja irodájában, 1927-től pedig Peter Behrens bécsi irodájában dolgozott. Apjával együtt ő tervezte Mohácson a fogadalmi templomot (más néven Római katolikus emléktemplomot), amely 1926-tól kezdve épült., közadakozásból. Az üvegablakok Árkay első feleségének, Árkayné Sztehlo Lilinek a munkái. Apja közvetlenül a halála előtt kezdte a budapesti városmajori római katolikus templom tervezését, amelyet Árkay Bertalan fejezett be (1932- 1933). Ez a vasbeton szerkezetes kiképzésű, külön harangtoronnyal épített templom tekinthető Budapest első modern templomának. Ő kezdeményezte elsőként Budapesten a sávos beépítést: többekkel együtt tervezte Budapest VIII. kerületében a Köztársaság tér déli oldalán az ún. OTI- bérházcsoportot (1933 – 1934). Az OTI-nak Sopronban is tervezett rendelőintézetet (1942). 1936-ban az ő tervei szerint valósult meg a Milánói Triennálé magyar pavilonja. 1945 műemléki helyreállításokon dolgozott (váci székesegyház altemploma, a budapesti Szépművészeti Múzeum épülete). 1949 után a Középülettervező Vállalatnál budapesti fejlesztéseken dolgozott. Több iskolát (pl. Sátoraljaújhely, 1943) és lakóházat is tervezett. Terveit a Budapesti Történeti Múzeum őrzi.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• a városmajori templom terve