Ábrahám Ambrus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ábrahám Ambrus (teljes nevén: Ábrahám Ambrus Andor) (Tusnád, 1893. november 20. – Budapest, 1989. január 11.) zoológus, ideghisztológus, az MTA tagja, Kossuth-díjas (1953).

Tartalomjegyzék

1 Életpályája
2 Kutatási területe
3 Tagságai tudományos társaságokban
4 Főbb művei
5 Lásd még

[szerkesztés] Életpályája

1913-tól a premontrei rend tagja; 1917-ben szentelték pappá. Egyetemi tanulmányokat a budapesti tudományegyetem természetrajz–földrajz szakán folytatott 1915 és 1918 között. 1919-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1917-től a budapesti tudományegyetemen tanársegéd, 1918-tól adjunktus volt. Egyetemi doktori címet 1922-ben kapott, 1926-ban A gerinces állatok szövettana tárgykörben magántanár. 1934-től a szegedi tanárképző főiskola rendes tanára, 1936-tól címzetes nyugalmazott rendkívüli tanára. 1940-től 1967-ig a szegedi egyetem általános és összehasonlító állattan tanszékvezető egyetemi tanára, az egyetem Általános Biológiai Intézetének igazgatója. 1967-től a szegedi Állatszervezettani és Állatrendszertani Intézet tudományos kutatója. Több szegedi egyetemi szaklap mellett szerkesztette az „Acta Biologica Hungarica” (1952–60), az „Acta Zoologica Hungarica” (1965–) című folyóiratokat, többnek szerkesztőbizottsági tagja volt. VI. Pál pápa 1967-ben felmentette egyházi kötelmei alól.

[szerkesztés] Kutatási területe

Idegszövettani és idegélettani kérdésekkel foglalkozott, mikrotechnikai eljárásokat tervezett az idegek tanulmányozására. Jelentősek a vérerek beidegzésére, az intracardialis idegekre, a hallóidegekre vonatkozó összehasonlító kutatásai.

[szerkesztés] Tagságai tudományos társaságokban

Az MTA levelező tagja 1945-től, rendes tagja 1960-tól. Ezen kívül az indiai Zoológiai Akadémia, 1958-tól a londoni ’’Királyi Orvosi Társaság’’, a ’’Nemzetközi Ideganatómiai Akadémia’’ fogadta tagjai sorába. A ’’Magyar Biológiai Társaság’’, több MTA bizottság elnöke, számos hazai és külföldi társaság tagja volt.

1982-ben a József Attila Tudományegyetem tiszteletbeli doktorrá fogadta.

[szerkesztés] Főbb művei

Közel félszáz, alapvetésnek számító, szakmai közleménye és könyve elsősorban idegen nyelveken (német, angol, francia) jelentek meg.

Az állati szervezet őrei a környezetben (Bp., 1931)
Az állatok szerepe a gyógyászatban (Pápa, 1932)
Bevezetés az állatok szervezettanába (Szeged, 1950)
Bevezetés az állatok szervezettanába (Szeged, 1951)
Összehasonlító állatszervezettan (I–II. köt., Bp., 1964)
Microscopic innervation of the heart and blood vessels in vertebrates including man (Bp.–Oxford, 1969)
Anatómia, élettan (Bende Sándorral és Megyeri Jánossal, Bp., 1973, 1979)
Iconography of sensory nerve endings (Bp., 1981)