I. niceai zsinat
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Első Niceai Zsinat | |
|---|---|
| Dátum | 325 |
| Elismeri | katolikus egyház, ortodox egyházak, keleti keresztény egyházak, keleti asszír egyház, anglikán egyház, evangélikus egyházak |
| Előző zsinat | nincs egyetemesnek tekinthető |
| Következő zsinat | Első Konstantinápolyi Zsinat |
| Összehívó | Szt. I. Konstantin |
| Elnöklő | Szt. Cordovai Hosius |
| Résztvevők | 250-318 (Rómából és a nyugati püspökségektől csak 5 fő) |
| Viták témája | Arianizmus, a pészah (kivonulás) ünneplése (húsvét), Miletiani egyházszakadás, eretnekek keresztelésének érvényessége, "bukott" keresztények |
| Dokumentumok és nyilatkozatok | A Credo (Hiszekegy) legelső változata és körülbelül 20 határozat |
| Időrendi lista az egyetemes zsinatokról | |
Az I. niceai zsinatot I. Konstantin római császár hívta össze 325-ben. A zsinat (más néven szinódus) a keresztény egyház püspökei számára az első egyetemes [1] tanácskozás volt.
A zsinat célja a nézeteltérések feloldása volt az Alexandriai Egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá. Alexandriai Szent Sándor az előbbi nézetet vallotta; a népszerű presbiter, Arius (akinek nevéből az arianizmus kifejezés származik) az utóbbit. A zsinat elsöprő többséggel az ariánusokkal szemben foglalt állást (a 250-318 főnyire becsült tanácskozótestületből 2 fő kivételével mindenki az ariánusokkal szemben szavazott). A zsinat másik eredménye a keresztény pészah, mai nevén húsvét időpontjában való megegyezés volt, amely a legfontosabb ünnep az egyház életében. A zsinat úgy döntött, hogy a pészahot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünneplik, függetlenül a Biblia héber naptárától és felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy (valószínűleg az alexandriai naptárt használva) évente hirdesse ki püspöktársai számára a pontos dátumot.
A Niceai Zsinat történelmi jelentőségű, az első törekvés, hogy az egész keresztény világot képviselő gyűlés során jussanak konszenzusra az egyházban. „Ez volt az első esemény a Krisztus-tan szakmai fejlődésében.” Ezen túlmenően „Konstantin azzal, hogy összehívta a zsinatot és elnöklője volt annak, az egyház feletti császári irányításnak is jelzését adta.”[2]
A Niceai Hitvallás megalkotása hagyományt teremtett az elkövetkező egyetemes zsinatoknak a hitbéli nyilatkozatok és egyházi törvények készítésére azzal a szándékkal, hogy iránymutatók legyenek az igazhitűségben és egységes forrásaivá váljanak a kereszténységnek. Ez nagy horderejű eseménye volt az egyház és Európa történelmének.
[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ↑ „Egyetemes”: görögül eredetileg oikoumenikosz, amelyből az ökumenikus szó is származik. Ennek szó szerinti jelentése „az egész világra kiterjedő”, de általánosan elfogadott a Római Birodalomra vonatkoztatott szűkebb értelmezése is, mint ahogy a római császárt is a „világ” (görögül oikumené) uralkodójának tekintették. A szóra a zsinatra vonatkozó értelmében a legrégebbről fennmaradt forrás 338 körül Eusebius Konstantin élete 3.6 című műve (σύνοδον οικουμενικην συνεκρότει, azaz „egyetemes zsinatot hívott össze”), 369-ben Athanasius Ad Afros Epistola Synodica című levele, valamint a 382-ben I. Damasus pápának és az I. konstantinápolyi zsinaton résztvevő latin püspököknek írt levél.
- ↑ Richard Kieckhefer (1989). "Papacy". Dictionary of the Middle Ages. ISBN 0684182750
Based on work by 