Tunézia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

الجمهورية التونسية
El-joumhouriyya et-Tounisiyya

(Tunézia zászlaja) (Tunézia címere)
Mottó: nincs
Hivatalos nyelv	arab
Főváros	Tunisz
Elnök	Zine El Abidine Ben Ali
Miniszterelnök	Mohamed Ghannouchi
Terület  - Teljes	89. 163 610 km²
Népesség  - Teljes (2003)	81. 10 074 951
Pénznem	Tunéziai dinár (TND)
Időzóna  - NYISZ	CET (UTC +1) CEST (UTC +2)
Függetlenség  - Dátuma	Franciaországtól 1956 Március 20
Himnusz	Himat Al Hima
TLD	.tn
Hívószám	+216
ALGÉRIA L Í B I A A L G É R I A TUNISZ Földközi-tenger térkép szerkesztése

Tunézia (Arabul: تونس), hivatalosan a Tunéziai Köztársaság (الجمهرية التونسية) egy ország Észak-Afrika mediterrán tengerpartján. Nyugatról Algéria, délkeletről Líbia határolja. Az ország területének 45 százalékát a Szahara homokja borítja. A megmaradó terület megművelhető. A vidék már az ókorban is fontos volt; először Karthágó városa jött létre Tunézia földjén, majd később a Római Birodalom része lett. Az ország fővárosa Tunisz.

Tartalomjegyzék 1 Története 1.1 Ókor 1.2 Középkor 1.3 A legújabb kor 1.3.1 Francia protektorátus 1.3.2 A második világháború 1.3.3 Legutóbbi történelem 2 Államszervezet 2.1 Általában 2.2 Választási rendszer 2.3 A törvényhozás 3 Politika 3.1 Kritika 3.2 Radikalizmus, terrorizmus 3.3 Pozitív eredmények 3.4 Nemzetközi kapcsolatok 4 Közigazgatás 5 Földrajz 6 Gazdaság 6.1 Jellemzők 6.2 Számokban 7 Közlekedés 7.1 Közutak 7.2 Vasutak 7.3 Csővezetékek 7.4 Kikötők 7.5 Légi közlekedés 8 Népesség 8.1 Nemzetiségek 8.2 Vallások 9 Forrás 10 Hivatkozások

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Ókor

Tunézia első lakói a berber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik. A Krisztus előtti tizedik században főníciaiak telepedtek le. Kathágót az időszámításunk előtti 8. században alapította a mai Libanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kúltúrájuk főníciai és kánaánita eredetű.

A legenda szerint Dido királynő vezetése alatt jött létre a híres város. Karthágó lakói a közép-keleti isteneket tisztelték, mint például Baalt és Tanitot.

A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy főníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a körülötte létrejött birodalom teljesen független volt a Nyugat-Mediterránium főníciai tájaitól. A Róma elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál vezette az első pun háború keretében, amely majdnem megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. A várost a második pun háború keretében Róma válaszul leigázta, az időszámításunk előtti második évezredben. Ettől fogva a Birodalom egy fő élelmiszerforrásaként létezett. Az ötödik században egy időre a vandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron a Bizánci Birodalom kötelékébe.

[szerkesztés] Középkor

A 7. században arab muszlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő muszlim dinasztiák irányították az országot, amely életének nyugalmát berber lázadások zavarták meg. Az Aghlabid és Zirid házak uralkodása alatt Tunézia virágzott. A partokat ideiglenesen a szicíliaiak tartották uralmuk alatt a 12. században. 1159-ben az országot meghódították az Almohad kalifák. Őket a berber Hafsidok (kb. 1230–1574) követték. Az ő uralkodásuk végén a partmenti városokat Spanyolország szerezte meg, de ezek hamarosan visszaszerezték iszlám mivoltukat a Török Birodalomnak köszönhetően. Török vezetői - bégjei - alatt Tunézia virtuálisan független volt.

[szerkesztés] A legújabb kor

A bégek Hussein dinasztiája 1705-től 1957-ig vezette az országot. A késő 16. században a partok kalóz erősségekké változtak.

[szerkesztés] Francia protektorátus

Az 1800-as évek derekán az állam hatalma gyengülni kezdett, mivel a bég sok vitatható döntést hozott, amik a katasztrófa felé vezették Tunéziát. Franciaország már felvette Tunézia meghódításának lehetőségét akkor, amikor a bég - modernizációs célokkal - hatalmas kölcsönt vett fel tőle. A nem sokkal később történt algír portyázások elősegítették a folyamatot.

1878-ban titkos megállapodás jött létre Anglia és Franciaország között, amely meghatározta az afrikai állam további sorsát. Annak ellenében, hogy Franciaország elfogadta Ciprus angol meghódítását, jogot nyert arra, hogy Tunézia a fennhatósága alá kerüljön. Ez mindkettőjük számára megfelelő volt: Franciaország 1880-ban támadott, és Tunézia 1881. május 12-én francia protektorátus lett.

[szerkesztés] A második világháború

Tunézia 1942-1943 során az első fontos illesztési pont volt az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok hadműveletei között. Az afrikai hadműveletek keretében a németek megszállták az országot, de a Szövetségesek sikerrel győzték le Rommel seregeit.

[szerkesztés] Legutóbbi történelem

A függetlenségét 1956-ban szerezte vissza. A bég rövid időre újfent hatalomhoz jutott, azonban Habib Bourguiba vezetésével lemondásra kényszerítették. Az új elnök (aki korábban miniszterelnök volt) mély politikai és társadalmi változásokat indított el.

Úgy tartva, hogy az iszlám, mint vallás, visszatartja az országot, Bourguiba lecsökkentette a társadalmi szerepét azzal, hogy eltávolította a vallási vezetőket az olyan hagyományos befolyási területekről, mint az oktatás és törvénykezés. Felszámolták a Shaarija (Korán bíróság) intézményét, és azon személyek vagyonát, akik a templomokat és a vallási intézményeket támogatták, elkobozták. Bourguiba elnöksége 1987-ig tartott, amikor évekig tartó munkálkodása után, hogy távol tartsa az iszlám párt követőit, a saját belügyminisztere, Zine el-Abidine Ben Ali használta ki az iszlám lakosság zavargásait azzal, hogy Bourguibát alkalmatlannak találta mentálisan arra, hogy vezessen, és nyugdíjba vonultatta egy palotába Monastir városon kívül.

Ben Ali gyorsan lecsendesítette az iszlám ellenzéket azzal, hogy Mekkába zarándokolt, és a Ramadán ünnepét szigorúan betartandónak rendelte el, noha a pártja is ellenezte a hirtelen megszerzett hatalmat, és a fő ellenzéki párt távolmaradt az 1994-es választásoktól, ahol 10 széket kaptak a Nemzetgyűlésben a szavazatok 1 %-os arányáért (Ben Ali 97.7 %-os arányával szemben). Ma a politika nem népszerű (vagy inkább nem tanácsos) beszélgetési téma Tunéziában, de sok tunéziai fejezi ki a csodálatát Ben Ali "uralkodásával" kapcsolatban. Tunézia külpolitikája elnöksége alatt nyugati orientáltságú lett, és az ország elismert a stabilitása miatt; alapvetően biztos országot jelent a térségben.

[szerkesztés] Államszervezet

Tunézia egy köztársaság, amelyet erős elnöki hatalom irányít.

[szerkesztés] Általában

Zine El Abidine Ben Ali elnök 1987 óta van hivatalban, amikor Bourguiba visszavonulásra kényszerült. Az alkotmányt már kétszer is módosították maradásának érdekében: először kettőről három ciklusra, majd háromról öt ciklusra emelték meg az elnök újraválaszthatóságát. A kormányzó párt a Demokrata Alkotmányos Gyűlés, amely az egyetlen legális párt volt 25 évig, és a mai napig a politikai élet meghatározója.

[szerkesztés] Választási rendszer

A választásokon minden húsz éves kor feletti tunéziai állampolgár részt vehet. Az elnököt öt éves ciklusra választják - gyakorlatilag erős ellenfél nélkül rendszerint Ben Ali győz -, majd pedig az ő feladata a miniszterelnök és kormány kijelölése. A regionális helytartókat és helyi adminisztrátorokat szintén központilag határozzák meg. A polgármestereket és a települési tanácsokat helyi népszavazások útján választják.

[szerkesztés] A törvényhozás

Tunézia törvényhozó testülete egykamarás, 182 képviselő számára kínál helyet. Ebből húsz százalék van az ellenzék számára fenntartva. Az utóbbi egy jelentős szerepet játszik, ha egy terület tanácskozik a nemzeti politika kérdéseinek egyikéről, de soha nem indít új törvényjavaslatot, és gyakorlatilag kisebb változtatásokkal mindig elfogadja a kormányzó párt által előterjesztett javaslatokat. Jelenleg hat olyan ellenzéki párt is létezik, aminek gyakorlati jelentősége nincs.

Az igazszágszolgáltatás független. A hadsereg hivatásos, és politikai célokat nem szolgál.

[szerkesztés] Politika

[szerkesztés] Kritika

Tunézia figyelemre méltó abból a szempontból, hogy a politikai jellegű beszédek, fórumok teljesen hiányoznak. Az ország pontos politikai szituációit nehéz meghatározni annál fogva, hogy a hallgatás igen hatékony.

A tunéziai demokrácia legnagyobb hiányossága a szabad ellenzéki vélemény jogának hiánya. Erős bizonyíték létezik arra, hogy a más véleményen lévő embereket rutinosan gátolják: elegendő egy látogatást tenniük egy tiltott weblapon, és már is bűncselekményt követtek el. Az ország csak és kizárólag cenzúrázott Internet hozzáférést engedélyez a lakói számára. Ez a cenzúra is az ellenzék meggátolására szolgál: a hatalommal szemben álló, vagy éppenséggel a kormányt kritizáló francia weboldalak megtekintése tiltott (akár csak a pornográf oldalaké).

Úgy látszik, hogy a korlátozások nem csak az Internetre vonatkoznak: a sajtó nem teljesen szabad, és a tunéziaiak általánosságban egyáltalán nem kívánnak a politikai életről beszélni. Leginkább azt mondhatjuk, hogy az Internet lényegében egy nyugatbarát arcú, turistatömegeket vendégül látó kormányzat képét hozza nyilvánosságra.

[szerkesztés] Radikalizmus, terrorizmus

Az iszlám fundamentalista csoportok létezése magától értetődő, de működésük nem akadálymentes. 1987-ben az Iszlám Irányzat Mozgalmából származó fenyegetés adta az ürügyet Zine al-Abidine Ben Ali számára, hogy egy vérontás nélküli módon kerüljön hatalomra (Lásd: Története/Legutóbbi történelem). Ettől kezdve Ben Ali egy igen erőszakos politikát folytatott a fundamentalistákkal szemben, de nehéz meghatározni a siker mértékét egy olyan nemzetben, ahol sok minden titkosnak tekinthető.

Mivel az iszlám fundamentalistákkal szemben általános elnyomást vehetünk észre, a szervezet illegalitásban folytatta tevékenységét. A sajnálatra méltó 2002. április 11-i ghribai zsinagógában elkövetett robbantás (amely 21 ember halálát okozta) azt igazolja, hogy a radikális csoportok még a mai napig képesek öngyilkos merényleteket elkövetni. A kérdéses zsinagóga elleni merénylet nagy eltökéltséget mutat, mivel az a főút mentén, rendőrök által őrzött területen volt. A tunéziai kormány ragaszkodik azon állításához, hogy mindez Nizar Nawar és nagybátyjának munkája volt. A nyugati kormányok egy nagyobb, Spanyolországot és Szaúd-Arábiát is érintő művelethez kötik.

Ahogy minden iszlám nemzetben, itt is megnőtt az ilyen szervezetek erkölcsi súlya és tekintélye a nép körében az Egyesült Államok Irak elleni háborújával, habár ennek az erőssége nem határozható meg pontosan. Az iszlám terrorizmus problémája létezik Tunéziában, de ameddig Ben Ali elnök minden eszközt megragad az ellene folyó harcban, van egy kis esély egy igazi demokrácia létrejöttére, és talán a reformok nyugatról fognak érkezni.

[szerkesztés] Pozitív eredmények

Noha a tunéziai kormányzat - mint ahogy a fenti szövegből egyértelműen kitűnik - elnyomja az ellenzékieket, legalább nem egy teljességgel rossz irányba vezeti az országot. Az életszínvonal a legmagasabbak közé sorolható a harmadik világban, és mentes marad az Afrikában oly sokszor látott éhínségektől, járványoktól és hajléktalanságtól. (Összehasonlításként: a tunéziai életszínvonal a romániainak felel meg.) A szabadságjogok még a cenzúra figyelembe vétele mellett is magasabbak, mint a többi arab államban.

Lényeges kihangsúlyozni, hogy Tunéziában a nők egyenjogúságnak örvendenek (páratlanul az arab államokban). Csak a monogámia engedélyezett.

Az utóbbi időben jelentős gazdasági fellendülésnek lehetünk tanúi: csökkent az infláció, és a GDP növekedése 5.0% körüli érték körül stabilizálódott.

[szerkesztés] Nemzetközi kapcsolatok

A Ben Ali elnök vezetése alatt álló Tunézia hosszú távú politikájának többek közt fontos pontja a nyugati világgal, illetve Európával való jó kapcsolatok ápolása, és az arab valamint afrikai területi csoportulásokban való aktív szerepvállalás.

A korábbi Bourguiba volt az első arab vezető, akit felszólítottak arra, hogy ismerje el Izrael állam jogos létezését (1965-ben, egy Jerikóban elhangzott beszéd során.) Az ország az Arab Liga központja volt 1979 és 1990 között. Az ország következetesen higgadt módon vett részt a nyugodt légkörű Közép-Keletért folytatott tárgyaláson. 1993-ban Tunézia - az első arab államként - vendégül látott egy hivatalos izraeli delegációt ennek eredményeként, és az izreli állampolgárok szabadon utazhatnak be Tunéziába (izraeli útlevéllel). Ezzel Tunézia elismerte Izraelt.

Jelenleg Tunézia vitatja a líbiai felségterületet tőle elválasztó tengeri határt. Málta és Tunézia egyezkedik a tengeri területek gazdasági kihasználásának jogán, részben az ott megtalálható olaj miatt.

[szerkesztés] Közigazgatás

Tunézia 24 kormányzóságra van osztva. Ezek az alábbiak:

1. Ariana
2. Béja
3. Ben Arous
4. Bizerte
5. Gabès
6. Gafsa
7. Jendouba
8. Kairouan
9. Kasserine
10. Kebili
11. Kef
12. Mahdia
13. Manouba
14. Medenine
15. Monastir
16. Nabeul
17. Sfax
18. Sidi Bou Said
19. Siliana
20. Sousse
21. Tataouine
22. Tozeur
23. Tunis
24. Zaghouan

[szerkesztés] Földrajz

Tunézia Észak-Afrikában található, Líbia és Algéria között. Az ország területének fele a mediterrán tengerparti sávba sorolható (250-500 mm éves csapadékkal), míg maradék a Szahara része. Hegyvidékeket általában északon találhatunk; a klíma itt mérsékelt, enyhe, esős telekkel, és forró, meleg nyarakkal. Homoksivatag Dél-Tunéziában található.

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Jellemzők

Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben a privatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt. A kormányzat egyszerűsítette az adózási rendszert, és barátságosabb a hozzáállása az adósságokhoz. A szilárd gazdaságban a kereskedelem és a turizmus jelentősége nagy. 1998. március 1-én hatályba lépett egy olyan egyezmény Tunézia és az Európai Unió között, amely értelmében az ország a következő évtizedben fokozatosan meg fogja szüntetni a kereskedelmi akadályokat közte és az EU között. A szélesebb körű privatizáció elősegíti a külföldi beruházások megjelenését. 2008-ban Tunézia az Európai Unió partnerévé válik.

[szerkesztés] Számokban

• GDP: $83,54 milliárd
• GDP (valódi növekedés): 4,3%
• GDP/fő: $8300
• GDP - megoszlás szektorok szerint: mezőgazdaság 13,8%; ipar 30,7%; szolgáltatás 55,6%.
• Munkaképes lakosság: 3,41 millió
• Foglalkoztatási ágak: mezőgazdaság 55%; ipar: 23%; szolgáltatás: 22%.
• Munkanélküliségi ráta: 13,5%
• Lakosság a szegénységi küszöb alatt: 7,4%
• Infláció: 3,2%
• Mezőgazdasági termékek: olívabogyó, olívaolaj, gabona, paradicsom, narancs- és citromfélék, cukor, datolya, mandula; marhahús, tejtermékek
• Elektromosság - termelés: 11,56 milliárd kWh
• Elektromosság - felhasználás: 10,76 milliárd kWh
• Elektromosság - export: 10 millió kWh
• Elektromosság - import: 5 millió kWh
• Export - partnerek: Franciaország 33.1%, Olaszország 25.3%, Németország 9.2%, Spanyolország 6.1%
• Import - partnerek: Franciaország 25.1%, Olaszország 19%, Németország 8.5%, Spanyolország 5.3%
• Valutaárfolyam: tunéziai dinár/US dollár - 1,2974 (2005), 1,2455 (2004), 1,2885 (2003), 1,4217 (2002), 1,4387 (2001)

[szerkesztés] Közlekedés

A tunéziai közlekedési hálózat központja a főváros, Tunisz.

[szerkesztés] Közutak

2004-ben 18997 km közúthálózat volt jelen Tunéziában, amiből 12310 km szilárd burkolatú volt. Az ország közúton megközelíthető Algériából, Marokkóból, Egyiptomból és Líbiából. A fontosabb városok között jó utak húzódnak.

Autópálya a főváros, Tunisz és Sousse között húzódik, továbbá ez folytatódni fog Sfaxig.

[szerkesztés] Vasutak

Tunéziában összesen 2152 km vasútvonal van; ebből 468 km normál nyomtávú (1435 mm-es), valamint 1674 km keskeny nyomtávú (1000 mm-es). Az ország vasúthálózata nem jelentékeny, inkább a magyar HÉV-hez hasonló jellegű. Vasúton Algériából és Marokkóból közelíthető meg Tunézia.

A vonalakat az SNFCT, a tunéziai vasúttársaság üzemelteti.

[szerkesztés] Csővezetékek

Tunézia egy kiterjedt vezetékrendszerrel rendelkezik: az országban 3059 km földgázvezeték, 1203 km olajvezeték és 345 km finomított szénhidrogén vezeték húzódik.

[szerkesztés] Kikötők

Az ország legfontosabb kikőtője Tuniszban található. Ezen kívül fontos kikötővárosok: Bizerte, Gabès, La Goulette, Sfax, Sousse és Zarzis.

A tunéziai kereskedelmi flotta 14 hajóból áll.

[szerkesztés] Légi közlekedés

Tunézia - a nagy turizmusnak köszönhetően - 30 repülőtérrel rendelkezik, amelybőlszámos nemzetközi járatokat is fogad. A legfontosabb a tuniszi Al-'Uwaynah repülőtér, de fontosak Sfax, Houmt Essouk, Monastir, Touzeur és Tabarka repterei is. A nemzeti légitársaság a TunisAir.

[szerkesztés] Népesség

• A népesség megoszlása kor szerint:
  • 0-14 éves: 24,6% (férfi 1 293 235/nő 1 212 994)
  • 15-64 éves: 68,6% (férfi 3 504 283/nő 3 478 268)
  • 65 éves vagy idősebb: 6,7% (férfi 327 521/nő 358 713) (2006-os becslés)
• Átlag életkor:
  • Teljes népesség: 27,8 év
  • Férfi: 27,3 év
  • Nő: 28,3 év
• Természetes szaporulat: 0,99%

[szerkesztés] Nemzetiségek

Habár a lakosság nagy többsége önmagát arabnak tekinti, a genetikai állomány csupán 20 százaléka ilyen eredetű. Az elmúlt évezredek során számos civilizáció, kultúra hagyta nyomát Tunézián: a főníciaiak, a rómaiak, a vandálok, az arabok, az oszmánok, a franciák, a mórok, és végül a zsidók.

• Arab 98%
• Európai 1%
• Zsidó vagy más 1%

A hivatalos nyelv az arab, de a kereskedelemben a franciát is használják.

[szerkesztés] Vallások

Majdnem az összes tunéziai szunnita muszlim vallású. Vallási eredetű háborúra, megkülönböztetésre nincs példa. A délen található Djerba-szigeten 2000 éve megtalálható egy zsidó csoport, de ennek létszáma csökkent. Jelenleg a zsidókat a fővárosban találhatjuk meg. Nem sokkal jelentősebb csoportot képeznek a keresztények.

• Muszlim 98%
• Keresztény 1%
• Zsidó vagy más 1%

[szerkesztés] Forrás

• Angol Wikipédia, Tunézia cikk
• CIA World Factbook 2006

[szerkesztés] Hivatkozások

• Tunézia kormánya hivatalos weblap (Francia)
• Tunézia képviselőháza hivatalos weblap (Arab)
• AllAfrica.com - Tunisia hírösszefoglalók
• Tunisia Media Online kormányzati hírek
• The North Africa Journal üzleti hírek
• Tunisia.com Guide to Tunisia
• Tunézia a lap.hu-n
• Tunisia Daily
• Online tunéziai demonstráció a diktatúra és személyi kultusz ellen
• Tunézia térkép (magyar nyelvű)

A világ országai | Afrika

Algéria | Angola | Benin | Bissau-Guinea | Botswana | Burkina Faso | Burundi | Comore-szigetek | Csád | Dél-afrikai Köztársaság | Dzsibuti | Egyenlítői-Guinea | Egyiptom | Elefántcsontpart | Eritrea | Etiópia | Gabon | Gambia | Ghána | Guinea | Kamerun | Kenya | Kongói Köztársaság | Kongói Demokratikus Köztársaság (Zaire) | Közép-afrikai Köztársaság | Lesotho | Libéria | Líbia | Madagaszkár | Malawi | Mali | Marokkó | Mauritánia | Mauritius | Mozambik | Namíbia | Niger | Nigéria | Nyugat-Szahara | Ruanda | São Tomé és Príncipe | Seychelle-szigetek | Sierra Leone | Szenegál | Szomália | Szomáliföld | Szudán | Szváziföld | Tanzánia | Togo | Tunézia | Uganda | Zambia | Zimbabwe | Zöld-foki-szigetek

Függő területek: Bouvet-sziget | Brit Indiai-óceáni terület | Francia déli területek | Mayotte | Prince Edward-szigetek | Réunion | Szent Ilona (A dőlttel jelölt országok nincsenek nemzetközileg elismerve.)

Arab Liga
Algéria | Bahrein | Comore-szigetek | Dzsibuti | Egyesült Arab Emírségek | Egyiptom | Irak | Jemen | Jordánia | Katar | Kuvait | Libanon | Líbia | Marokkó | Mauritánia | Omán | Palesztina | Szaúd-Arábia | Szíria | Szomália | Szudán | Tunézia