Szeleukida Birodalom

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szeleukida Birodalom, ókori ázsiai birodalom, amely magába foglalta Nagy Sándor ázsiai hódításainak jó részét (Szíria, Mezopotámia, Perzsa Birodalom, Kis-Ázsia).

A makedón Szeleukosz Nikatór, Nagy Sándor egyik hadvezére alapította i. e. 305 - i. e. 304-ben. A soknemzetiségű és eltérő történelmi hagyományokkal rendelkező birodalomban nem volt igazi összetartó erő, leginkább egyfajta laza államszövetségre hasonlított, amelyben az egyes egységeket szinte függetlenül irányították. A közigazgatásban megmaradt a perzsa szatrapabeosztás, annyi változtatással, hogy a tartományok élére görög-makedón kormányzókat (sztratégoszokat) neveztek ki. A birodalom fővárosa Babilon helyett Szeleukeia lett, de a Szeleukidál ezen kívül számos vallási központot is alapítottak Szíriában és Kis-Ázsiában. Az állami életben egymás mellett három elem létezett: a görög (attikai pénznem és görög adminisztrációs nyelv), a makedón (katonai telepek) és a bennszülött (arámi nyelvű igazgatási nyelv a görög mellett.

E területi sajátosságok és az Egyiptommal való szüntelen háborúl nagyon hamar a Szeleukida Birodalom területének fokozatos összezsugorodásához vezettek. Már a birodalomalapító király átengedte Nagy Sándor indiai hódítását Csandraguptának, a Maurja Birodalom uralkodójának ötszáz harci elefántért cserébe. Utódai alatt egyre újabb és újabb területek szakadtak el a Szeleukidáktól, s alakultak jelentős önálló államokká: Pontosz, Kappadókia, Bithünia, Galatia, a Parthusok, Baktria, Armenia. Az utolsó nagy szeleukida király, III. Antiokhosz hiába próbálkozott birodalma újbóli kiterjesztésével, mert ekkor a felemelkedő Római Birodalommal került szembe, Magnésziánál csatát vesztett (i. e. 190), és le kellett mondania a földközi-tengeri befolyásáról. A Szeleukidák birtokai ezután jobbára Szíriára korlátozódtak.

Az országot tovább gyengítették a trónkövetelők egymás elleni harcai, valamint a Ptolemaioszok ismételt közbeavatkozásai. A központi kormányzat megingását kihasználva az i. e. 2. század második felében több (például Türosz) visszanyerte az önállóságát, s már a Szeleukida Birodalom törzsterűletén is új, független államok jöttek létre (Kommagéné, Ituraea, a Hasmoneus-dinasztia zsidó állama, a Nabateusok országa). A Szeleukidák két ága Antiokhiába, illetve Damaszkuszba és szomszédságukba húzódótt vissza, de i. e. 83-ban ezeket a területeket is elfoglalta Tigranész, Arménia királya. Amikor Pompeius római hadvezér legyőzte őt, már nem gondolt arra, hogy visszaállítsa a Szeleukida Birodalmat, hanem i. e. 64-ben Syria római provinciát szervezte meg a Szeleukidák hajdani birtokaiból.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.