Siketség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Siket (ill. hallássérült): olyan személy, akinek audiogramja min. 90 dB halláscsökkenést mutat mindkét fülön. Ez azt jelenti, hogy az illető egyáltalán nem hall semmit, vagy azt, hogy hallásmaradványa csak az erőteljes hangokat észleli. A siketség kb. 50%-ban öröklött rendellenesség. A fennmaradó 50%-ban a halláskárosodás szerzett, vagyis betegségnek, baleseteknek, ill. gyógyszer mellékhatásának tudható be. A siketség korrigálható, amennyiben a rendellenesség a középfülben van jelen. A belső fül zavara esetében jó eredménnyel alkalmazható a cochleáris implantáció, amely a szőrsejtek feladatát veszi át. A hallóideg ill. az agy működési zavara esetében a siketség csak kis mértékben vagy egyáltalán nem gyógyítható.
A siketség kialakulásának időpontja szerint megkülönbözettünk prelingvális, perilingvális és posztlingvális siketséget.
- prelingvális a siketség, ha még az anyanyelv elsajátítása előtt,
- perilingvális, ha az anyanyelv elsajátítása közben,
- és posztlingvális, ha a nyelv elsajátítása után alakult ki.
A kialakulás időpontja főleg a (re)habilitáció szempontjából jelentős.
A siket megnevezés kevésbé szokványos, de maguk a siketek részesítik előnyben. A süketnéma megnevezés nem fedi a valóságot, mivel a siketek többsége nem néma. A süket szó gyakran nem a hallássérülésre utal, hanem arra, hogy a süketnek nevezett személy ostoba, ezért kerülendő. Mindenképp a siket (vagy hallássérült) megnevezést használjuk siketek jelenlétében.
Based on work by 