Ptahhotep intelmei
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ptahhotep intelmei, címváltozat: „Ptahhotep vezír intelmei, eredeti címe: „A tanítás kezdete, melyet a herceg, az elöljáró, az „istematya", az isten szerettje, a hat „nagy ház" bírája, a száj, amely elégedetté teszi az országot, készített". A mű a Kr. e. XXV. században, az egyiptomi Óbirodalom korában keletkezett.
Több papirusz őrizte meg Ptahhotep intelmeit, aki az V. dinasztia korában Isszi fáraó alatt a vezíri tisztséget töltötte be. A bevezetésben a szerző az aggkori teszti hanyatlás tüneteit sorolja fel messzemenő realizmussal, s arra kéri a fáraót, hogy fiát állíthassa maga mellé segítőül. A fáraó utasítja: tanítsa meg fiát az „ősök szavaira", hogy így az előkelő gyermekek példaképévé válhasson. Ptahhotep a józan, mértékletes életmódban, a becsületes, szerény viselkedésben látja a boldogulás útját. Az Óbirodalom feltétlen tekintélytiszteletre épülő társadalmában csak akkor juthatott előbbre az ifjú, ha követte Ptahhotep tanácsát:
„Hajlítsd meg hátad feljebbvalód előtt...Rossz dolog az ellenségeskedés a feljebbvalóval, addig él az ember, amíg szelíd."
Az ifjú szeresse feleségét, és óvakodjon attól, hogy más asszonyához közeledjék. Ennek ellenére Ptahhotep az élet élvezésére inti hallgatóját:
„Kövesd szívedet létezésed idején."
Vagyont nem érdemes gyűjteni, elég, ha az ember mindennapi szükségleteit kielégítheti. A művészetet, irodalmat nagyra becsüli:
„Elrejtettebb a szép beszéd a smaragdnál, ám megtalálható a szolgálóleánynál a malomkő mellett."
A befejezés arra inti az ifjúságot, hogy hallgasson a tanításokra, s isteni büntetésnek tartja, ha valaki nem képes azokat magáévá tenni. Ptahhotep intelmeit a későbbi nemzedékek is nagy becsben tartották, idézték.
[szerkesztés] Források
Kákosy László: Ré fiai (Budapest, 1993)
