Polükleitosz (szobrász)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Polükleitosz (i. e. 460 és i. e. 420 közt működött) görög szobrász
Argoszról származott, a klasszikus kornak Pheidiasz mellett legnagyobb mestere volt. Ókori említésekből mintegy 20 művéről tudunk, ám ezeket nem lehet mindig biztosan megkülönböztetni a szintén argoszi Polükleitosz munkáitól. A klasszikus szobrászat elvei alapján nevelkedett, ennek szigorú stílusát későbbi műveiben a pheidiaszi művészet hatása enyhítette. Héra arany-elefántcsont kultusszobrán kívül -amely, ha valóban az ő műve, későbbi munkáinak egyike lehet- csak bronzszobrairól tudunk. Leginkább a ruhátlan ifjúalak klasszikus típusának és arányainak kialakításán fáradozott, s erről elméleti munkát is írt; az abban megfogalmazott szabályokat az emberi test felépítésére sokáig alapelvnek tekintették a görög szobrászok. Az elvek legtökéletesebb megvalósítója az úgynevezett „Lándzsavivő" (Doriphorosz) volt. Állítólag Pheidiasszal, Krészilasszal és Phradmónnal versenyezve készített epheszoszi „Sebesült Amazón"-ja, amellyel az összes vetélytársát legyőzte, a több római másolatban fennmaradt capitoliumi típusú amazónszobornak lehetett az eredetije. Említik több, győztes atlétáról készített szobrát, ezek közül kettőnek a szignált talapzata került elő Olümpiában. Egy „Magát lekaparó atléta" és „Kockázó gyerekek" mellett portrészobrokat is készített. Stílusa azonosítható műveiből jól felismerhető: ez alapján a római másolatban fennmaradt szobrok közül több atléta, illetve istenszobrát próbálták meg azonosítani. Jellegzetes ifjútípusának (a test fősúlya a jobb lábon, a hátrahúzott bal láb csak ujjával érinti a földet) kiegyensúlyozott arányosságát már az ókorban csodálták. Emberalakjait olykor Pheidiászéi fölé helyezték, de a változatosságot és Pheidiasz szobrainak méltóságát hiányolták műveiben. Számos tanítványáról van tudomásunk, s műveit a római császárkor végéig nagyra értékelték, másolták és utánozták.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)