Nyúl (település)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Győr-Moson-Sopron |
| Kistérség | Győri |
| Rang | község
|
| Terület | 25,14 km² |
| Népesség | |
|
|
| Irányítószám | 9082 |
| Körzethívószám | 96 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
Nyúl: község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A község Győrtől 13 km-re a sokorói dombokon terül el. A faluról az első hiteles adat egy 1086-os összeírásból való, amikor már létező helynek írták le
[szerkesztés] Története
Az először egységes faluból a tatárjárás után területi szétválás miatt keletkezett Kisnyúl, Nagy-, és Káptalannyúl. Nagy-nyúl a 15. századtól a Győri Káptalan tulajdonába került. s a birtokolt területet ettől kezdve Káptalannyúlnak nevezik. A falu először királyi udvari birtok volt. Népei várszolgák, szolgáló népek. Jellegzetes tevékenység volt a legeltetés, a szabad pásztorok életmódja. Fokozatosan teret hódított a szántásvetés.
A kívánatossá lett nyúli birtokokat fokozatosan eladományozták. A kedvezményezettek köre széles (apátság, püspökség, szerzetesrendek, lovagrendek). A tulajdonosok vegyesen rendelkeztek a terület jövedelmével. A szőlőművelésre alkalmas területeken kívül más alkalmas területeket is eladományozott a király. A kisnyúli határ a turóci prépostságé, a nagynyúli határ a bakonybéli apátságé. Pannonhalmáé a Pándzsán kívüli határ 1/3-a, a széleken a Győri Káptalan, a keresztesek és magának a királynak a területei maradtak. Ezen az elosztáson több évszázadon keresztül csak kisebb módosulások történtek.
Szőlőföldet az előbbiek mellett a lassan kialakuló városi polgárság is igyekezett szerezni. IV. Béla megengedi, hogy a győri várnépek önkormányzati testületet alakítsanak, s élére bírót állítsanak. Nagy Lajos király alatt ismét lendületet vesz a szőlőtelepítés, s borai országos hírre tesznek szert.
A község sokat szenvedett az átvonuló seregektől, mivel Pannonhalmával a seregek nem bírtak a környező településeket, és a községet is többször feldúlták. A mohácsi vészt követő mintegy 200 esztendő egyetlen csapássorozatnak tűnik. Földönfutás, elhurcoltatás, kifosztás, a falvak elnéptelenedése, elvadult táj, a civilizáció és a kultúra visszaszorulása, az élet, a család végleges pusztulása volt a jellemző.
Az 1606. évi Zsitvatoroki béke védelmet és biztonságot ígért az üldözött népnek. A magyar és a török földesúr csalogatására a régi lakók visszatérnek. 1607-ben ismét lakottá válik Nagy-nyúl, Káptalan-nyúl pedig 1619-ben kezdi a földesurát újra szolgálni.
A végleges újratelepedés a szatmári béke után következik be, mely a szabadságharc végéig tart. A természeti csapások is visszatérően pusztítják e területet: 1739 nagy pestisjárvány, 1763-ban földrengés és 1831-ben a kolera szedi az áldozatait. A filoxéra az 1880-as évek közepén kipusztította a szőlőt, 1942-ben pedig nagy tűzvész okozott jelentős károkat.
A szabadságharc után az önkéntes örökváltsággal a volt jobbágyság kezébe kerültek az úrbéres telkek. A földesúri majorsági földeket sikerült a falu közepéről a külső területekre kivinni. 1885-ben Kis-, Nagy-, és Káptalannyúl egyesül Nyúlfaluvá.
A közlekedés csak lassan fejlődött. A kezdetben a falut elkerülő földutakat a veszprémi tűrhető minőségű kőút váltja fel. 1896-ban átadják a Győrt Veszprémmel összekötő vasútat. Középület sokáig nem épül a településen. 1878-ban iskolaépítés, a falusi, 1904-ben állami segítséggel a hémai és albeli, majd a hitelszövetkezet megépítése, a községháza 1929-ben, a kultúrház kialakítása a két világháború között, a vasútállomás építése 1942-ben történt, és a plébániát 1943-ban alakították át.
A vízügyi gondokat kezdetben tüneti kezeléssel oldották meg. A Szurdokon a víz félelmetes romboló munkáját a megépített kőgátakkal csak lassítani tudták, a kanálist a falun keresztül vezették át, és az időként szennyes áradattal, iszappal árasztotta el a mélyebben elterülő földeket.
[szerkesztés] Nevezetességei
A Sokorói dombság nyúlványainak (népiesen: Nyúli Havasoknak nevezett lankák) legmagasabb pontja 312 m. Innen csodálatos kilátás nyílik a Kisalföldi síkságra, amelyen a falu nagyobb része helyezkedik el. A dombos területen szinte egyedül álló a Szurdik, mely a nyúli lakóházak felett magasodó dombok tetejénél kezdődik és a Mária szobornál végződik. Európa egyik legnagyobb homokkő szurdokvölgye. A 8-10 méter széles szurdokvölgyben keskeny út vezet felfele, melyet 15-20 m magasságú függőleges löszfalak határolnak. Az út melletti homokfalból borospincék nyílnak. A szurdok felső végéből leágazó löszmélyutak tovább kanyarognak a dombság magasabb részei felé. A meredek löszfalban mindenhol, különösen a Vaskapu úton megtalálhatók a bevájt boros pincék. Az agrár gazdálkodók a területen kiváló minőségű gyümölcsöt, a sík területen élők jó minőségű gabonát termesztenek. A hegyközség újabban, ma már hagyományosnak számító borversenyeket rendez a Sokorói borokból.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Forrás
- Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből, (Szekszárd,1998; CEBA Kaposvár, 2004) Bárdos Dezső írásainak átdolgozásával
)
Based on work by 