Nagysáros
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nagysáros, (szlovákul Veľký Šariš, németül Gross-Scharosch): város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. A 18. század végéig Sáros vármegye székhelye. 2001-ben 4018 lakosából 3684 szlovák, 244 cigány volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Eperjestől 5 km-re északnyugatra a Tarca völgyében fekszik.
[szerkesztés] Története
1217-ben Sarus néven említik először. Neve a magyar sár főnévből származik, egyúttal az egykori vármegye névadója. Sáros vára valószínűleg már 13. századi első említése előtt is állt. II. Béla egyik lányát a várkápolnában temettette el. 1312-ben Károly Róbert megostromolta, majd 1315 újéve körül Ákos Mikcs ismét elfoglalta a lázadó Tarkői Henrik ispántól. 1440-től 1461-ig Giskra serege szállta meg, míg Mátyás visszafoglalta tőlük. 1537 szeptemberében Fels, I. Ferdinánd vezére két hónapi ostrommal tudta elfoglalni. Helyreállították, de jelentősége fokozatosan megszűnt, majd 1687-ben Székely Márton Thököly kapitánya felgyújtotta, nehogy a császáriak kezébe kerüljön, azóta rom. A Rákócziak a Várhegy alatt 1613-ban emeltek várkastélyt. 1701. április 18-án innen hurcolták fogságba a császáriak Rákóczi Ferencet. A II. világháborúban az épület elpusztult, romjait 1947-ben lebontották. A településnek 1910-ben 2476, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar, lengyel és cigány kisebbséggel. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Az északnyugatra emelkedő 570 m magas Várhegyen állnak Sáros várának romjai.
- Szász gótikus evangélikus temploma kis halmon áll, kerítőfalát négyszögletű tornyok erősítik.
Based on work by 