Lusitania (római provincia)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Lusitania nevű provincia a Római Birodalomban, 120-ban

Lusitania provincia volt a Római Birodalomban. Területe nagyjából a mai Portugáliát fedte, és még a mai Spanyolország nyugati területeit a Douro and Minho folyók között. A luzitán népről kapta a nevét, akiknek eredete tisztázatlan. Fővárosa Augusta Emerita volt (a mai Mérida). A Lusitania, luzitán szavakat később gyakran használták Portugália, illetve a portugálok megjelölésére is.

[szerkesztés] Etimológia

A Lusitania szó eredete nem tisztázott. Talán kelta eredetű: Lus és Tanus, „Lusus törzse”. Mások szerint annyit jelent: „a fény városa”. Idősebb Plinius és Varro (Plinius idézi) úgy spekulálnak, hogy a szó római eredetű. Plinius irja: lusum enim liberi patris aut lyssam cum eo bacchantium nomen dedisse lusitaniae et pana praefectum eius universae. Azaz a szó a latin lusus-ból ered, ami Bacchus istenhez köthető, illetve a lyssa szó a bacchánsokhoz, és hogy Pan a tartomány kormányzója. Lusus játékként fordítható, lyssa pedig kölcsönzés az őrjöngés, mámor jelentésű görög λυσσα szóból. Lusus-t és Lyssa-t Bacchus társaiként meg is személyesitették. Luís de Camões Os Lusíadas (Lusiadak) című költeménye Lusust Lusitania alapítójaként szerepelteti.

[szerkesztés] Luzitánok

Az indo-európai luzitánok az Alpokból jöhettek, és a Kr. e. 6. században népesíthették be a régiót, de a történészek nem tudnak bizonyosat eredetükről.

[szerkesztés] Háború Róma ellen

A luzitánokat először Livius említi (Kr. e. 218-ban), Carthago zsoldosaiként. Kr. e. 194-ben Róma ellen harcoltak a celtiberek szövetségeseiként. Kr. e. 179-ben Lucius Postumius Albinus praetor a luzitanok ellen aratott győzelmét ünnepelte, de Kr. e. 155-ben Punicus (talán egy carthagói hadvezér, majd később Cesarus vezérletével a luzitánok Gibraltárig hatoltak. Itt legyőzte őket Lucius Mummius praetor.

Servius Sulpicius Galba cselből fegyverszünetet kötött velük, de miközben a luzitánok ezt ünnepelték, lemészároltatta őket, egy részüket pedig rabszolgának adatta el. Ez vezetett Viriathus felkeléséhez, a lázadó vezért azonban a rómaiak megölették. Decimus Junius Brutus proconsul, illetve Kr. e. 113-ban Marius újabb győzelmet arattak felettük, de a luzitánok gerillaháborút indítottak. Később csatlakoztak a lázadó Quintus Sertoriushoz. Végül Augustus győzte le őket.

[szerkesztés] A római provincia

Lusitaniával (és Asturiával, illetve Gallaeciával), a rómaiak befejezték az Ibériai-félsziget meghódítását. Kr. e. 25 és Kr. e. 20 között Augustus császár Hispania Tarraconensis, Hispania Baetica és Lusitania provinciákra osztotta fel a félszigetet. Lusitania eredetileg a félsziget északnyugati részét, Asturia és Gallaecia (a mai Asztúria és Galícia) területeit is tartalmazta, de ezeket később az új Tarraconensis provincia kapta, az eredeti Lusitania provinciát pedig Lusitania et Vettones névre keresztelték. Északi határa a Douro mentén futott, keleti határa pedig Salmantica and Caesarobriga városokon keresztül az Anas (Guadiana) folyóig ért.

Lusitania fővárosa Augusta Emerita volt (ma Mérida). Jó állapotban maradt fenn a mai Coimbra közelében Aeminium római város, a mai Condeixa-a-Velha közelében pedig Conimbriga, bár ezek nem a legnagyobb városok voltak a provinciában.

A birodalom szervezetét megreformáló Diocletianus császár idejében Lusitania határai változatlanok maradtak, és egy praeses, majd később egy consularis kormányozta; végül egyesítették más provinciákkal a hispániai kerületben (Diocesis Hispaniarum).

Római provinciák