Koltó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Koltó (románul Coltău) falu a mai Romániában Máramaros megyében. 2004 óta községgé alakult, így közigazgatásilag önálló. A falu a Lápos folyó mentén fekszik, lakossága kizárólag magyar anyanyelvű, többségük református.

[szerkesztés] Fekvése

Nagybányától 13 km-re délnyugatra fekszik.

[szerkesztés] Története

Itt áll a Telekiek 18. századi kastélya, leghíresebb ura gr. Teleki Sándor 48-as ezredes, emlékíró aki a falu temetőjében nyugszik. Itt töltötte mézesheteit Petőfi Sándor 1847. szeptember 9 és 29 között. A kastélyban ma Teleki-Petőfi múzeum működik. A 20. század elejéig a települést még Koltó-Katalinnak hívták, ma ismét két település. 1910-ben 969, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagysomkúti járásához tartozott.

[szerkesztés] Története

A település első írásos említése 1405-ből való. Ekkor még Kolcho, Alsó Kocho, 1414-től pedig Koltho a helység neve. Eredete valószinüleg a kohó szóval hozható összefüggésbe, hiszen alapitói minden jel szerint szénégetők voltak. Erre utalnak a falu határában ma is megtalálható, földbe ásott, szénnyomokat tartalmazó üregek.

1549-től kezdődően a falut Kővár uradalmának tartozékaként említik az okiratok, 1553-ban pedig már Drágffy birtokként olvashatunk a településről. Egyes feltevések szerint ekkor épült a falu első református temploma, amely 1658-ban leégett. 1662-ben Kemény János erdélyi fejedelem fia, Kemény Simon Kővár kapitányává nevezte ki Teleki Mihályt, a híres arisztokrata család itteni vagyonának megalapozóját.

Halála után II. Teleki Mihály lett a birtok új tulajdonosa. Egy 1763-ból származó feljegyzés szerint a XVIII. század első felében épült fel a falu kőtemploma, amely előtt egy "sudár fatorony" állott két haranggal. 1828-ban már arról tudósítottak az egyház számadásai, hogy felépült az új kőtorony, zsindelytetővel.

Nevezetes kastélya feltehetőleg Mária Terézia uralkodásának idején épült, 1821-ben pedig már restaurálták a barokk épületet. 1845-ben a 25 éves Teleki Sándor, a későbbi szabadságharcos ezredes, iró vette át a koltói birtok vezetését. Az ifjú gróf közben Kővár vidékének kapitányaként fontos szerepet vállalt Szatmár megye politikai életében.

1846-1847-ben - a "vad gróf" vendégeként - három alkalommal is megfordult a településen a kor híres költője, Petőfi Sándor. Ezek közül a "látogatások" közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. - október 19. közötti időszak, amikor az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott.

A kastély ura előbb kormánybiztosként, majd Bem József tábornok fõintendánsaként részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, amelynek bukása után számüzetésben élt (Párizs, Jersey, Guernesey szigete, Olaszország). Miután Olaszországban feleségül vette egy francia tábornok leányát, Litez Tivervald Matildot, hazatért Koltóra, ahol rendbehozatta az elhagyott kastélyt és birtokait.

Végsõ akarata szerint az öreg somfa alá temették az 1892-ben elhunyt Teleki Sándort, aki életének utolsó éveit Nagybányán élte le. (A család óhajára 1936-ban a falu köztemetõjébe vitték át az ezredes földi maradványait.)