II. Sarrukín
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
II. Sarrukín, a biblikus Szárgon (uralkodott Kr. e. 721 - Kr. e. 705) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt, aki feltehetően puccsistaként került hatalomra. Nevéhez fűződik Urartu végleges meggyengítése.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Hatalomátvétel
Sarrukín neve sokatmondó, jelentése: „törvényes király”. Ezen kívül az is amellett szól, hogy bitorlóként foglalta el Asszíria trónját, hogy elődjét, az izráeli hadjáraton elhunyt V. Sulmánu-asarídut felirataiban sosem említi nevén, kizárólag „a herceg, aki előttem ment” névvel hivatkozik rá. Egy alkalommal azt is megemlíti, hogy Assur népe kiállt ügye mellett, megelégelve a magasra nőtt adóterheket. Sarrukín uralkodásának első két évéből (722; 721) nem tudunk hadjáratokról, feltehetően ekkor hatalma megszilárdításával volt elfoglalva. Egyedül Izráel tartománnyá szervezését köthetjük ehhez az időszakhoz, ám ez csak az elődje által kivívott babérok learatása volt.
[szerkesztés] Az első hadjáratok
Kr. e. 720-ban az asszír haderő dél felé, Babilónia ellen vonult, ahol egy káld törzsfő, a Bít-Jakín sejkje szerezte meg a trónt II. Marduk-apla-iddina néven. Sarrukín hadai út közben, Dérnél szembetalálkoztak Elám királya, a Marduk-apla-iddinát támogató I. Humban-Nikas hadseregével. A babiloni erők csak késve, a csatát követően érkeztek a hadszíntérre. Az ütközet asszír források szerint győzelemmel végződött, ám az elfogulatlanabb babiloni krónikák szerint Humban-nikas futamította meg Sarrukín hadait. Abból, hogy az asszírok megtartották Dért, de mintegy tíz évig nem avatkoztak az elámi és babilóniai ügyekbe, döntetlenre lehet következtetni.
Sarrukín következő hadjáratait Szíria térségébe irányította, ahol Egyiptom támogatásával a többnyire vazallusi státusban levő városállamok (Damaszkusz, Hama, Arpad, Szamaria és később Gáza) koalícióra léptek Asszíria ellen. Ez azonban nem segített rajtuk, Sarrukín a sikeres karkari ostromot követően egészen az Újbirodalom határaiig terjesztette ki hatalmát.
[szerkesztés] Anatólia
[szerkesztés] Phrügia
Sarrukín kortársa volt a muskikat (phrügöket) egyesítő és Nyugat-Anatólia területén hatalmas államot alapító Mita (a görög mitikus Midasz) király. Sarrukín féltette szíriai érdekeltségeit, ezért meghódította Karkemist (Kr. e. 717), majd a Mita felé orientálódó Tabal államocskát. Végül a kilikiai asszír helytartó támadásai hatására Kr. e. 709-ben Midasz és Sarrukín szövetséget kötött. Ez nem tartott sokáig, bár az asszír királyt túlélte - a beözönlő kimmerek Kr. e. 695 körül elpusztították Gordiont, a phrüg fővárost, Midasz pedig öngyilkos lett.
[szerkesztés] Az urartui hadjárat
Sokkal közvetlenebb fenyegetést jelentett Asszíriára a Kelet-Anatóliát már évszázadok óta uraló Urartu. Az asszírok számára az adott okot, hogy északkeleti vazallusukat, a lótenyésztéséről nevezetes, és az asszír haderő csatalovakkal való ellátásáról szinte kizárólag gondoskodó Mannajt I. Rusza urartui király meghódította, és saját hűbéresévé tette. Kr. e. 715-ben asszír ellencsapás indult, a Mannajba kinevezett urartui bábot, Bagdattit megbuktatták. A trónra tett Ulluszunu, Bagdatti fivére ellen urartui megtorlás indult, melynek keretében 22 erődöt elragadtak tőle. Sarrukín ezeket hamarosan visszahódította Ulluszunu számára.
Kr. e. 714-ben az asszír sereg rövid zagroszi adószedés után ismét Mannajba érkezett, és Ulluszunu javaslatára lerohanta a határ menti kémhálózat által tüzetesen megfigyelt nagy ellenséget. Az Urmia-tónál Sarrukín legyőze Rusza hadait, és mélyen benyomult Urartuba. A hazaúton kifosztotta Muszaszirt, az urartui főisten, Haldi székvárosát, a királyok koronázóhelyét. Hatalmas zsákmánnyal tért haza, és Assur istennek írt dicsekvő hangú „levélben” számolt be megsemmisítő győzelméről. Urartu a csapástól jelentősen meggyengült, ám továbbra is számolni kellett vele, erről tanúskodnak a továbbra is küldött kémjelentések. Mindenesetre Sarrukín hadjárata és a hamarosan megjelentő kimmerek és szkíták Urartut története hátralevő, alig százévnyi részében kivonták a történelem fősodrából.
[szerkesztés] Babilónia
Miután a többi határt megerősítette, Sarrukín elég erősnek érezte országát, hogy letörje a káld uralmat Babilóniában. Kr. e. 710 - 709 között két hadjáratban legyőzte Marduk-apla-iddinát, és 709-ben maga ült a királyi trónra az újévi ünnepség alkalmával. Kr. e. 707-ben a Bít-Jakin fővárosát, Dúr-Jakint is bevette. (Marduk-apla-iddina elmenekült.) Végül Babilóniát egy kormányzó vezetésével beolvasztotta az Asszír Birodalomba. (Gambulu Elámhoz közel eső városa is helytartót kapott.) Egyúttal 108 000 káldot és arámit deportáltak.
[szerkesztés] Az új főváros, Sarrukín hagyatéka
II. Sarrukín nemcsak nagy hódító, hanem nagy építkező is volt. Kr. e. 717-ben úgy határozott, hogy Kalhuból még északabbra, a mai Horszábádba teszi át a székhelyét. Dúr-Sarrukín (Sarrukín-erőd) Kr. e. 706-ban került felavatásra, azonban az impozáns, számos rezidenciával, templommal és egy zikkurattal is rendelkező főváros alig egy évig töltötte be funkcióját. Kr. e. 705-ben ugyanis Sarrukín ismét a Taurus-hegységben fekvő Tabal ellen vonult, amikor egy bizonyos Gurdi ellen vívott ütközetben elesett. Még holttestét sem sikerült megtalálni, ami hatalmas csapás volt asszír szemmel nézve. Utódja, Szín-ahhé-eriba mindjárt el is költözött a baljós előjelnek tekintett új fővárosból Ninivébe.
Sarrukín alatt az asszír szuperhatalom legyőzhetetlen volt, és minden addigit meghaladó méretűre növekedett: Urartut, Phrügiát és Egyiptomot legyőzte, Asszíria határait kitolta, és még Dilmun (Bahrein) és Jadnána (Ciprus) fejedelmei is jobbnak látták vazallusainak lenni. Sarrukín uralma valóságos fénykor volt, amely utódai alatt is folytatódott.
[szerkesztés] Források
- Roaf, Michael: A mezopotámiai világ atlasza. Budapest, Helikon - Magyar Könyvklub, 1998. ISBN 963-208-507-8; ISBN 963-5487-90-8 Lásd még itt
Előző uralkodó: V. Sulmánu-asarídu |
Asszír király 721 – 705 |
Következő uralkodó: Szín-ahhé-eriba |
Előző uralkodó: II. Marduk-apla-iddina |
Babilónia királya 709 – 705 |
Következő uralkodó: Szín-ahhé-eriba |