I. Romanosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
I. Romanosz Lekapénosz (919–944) bizánci császár, VII. Konstantin társcsászára
A 870-ben születetett Romanosz a dunai bizánci flotta tengernagya volt, aki a 917-es, bolgároktól elszenvedett ankhialkoszi vereség után tért vissza Konstantinápolyba. Miután leánya, Heléna lett a fiatal Bíborbanszületett Konstantin császár felesége, elnyerte a bazileopatór (a császár atyja) címet, és nem sokkal később, 919-ben veje társcsászárává koronázták. Innentől kezdve negyedszázadon keresztül teljhatalommal irányította a Bizánci Birodalom ügyeit. Uralkodása viszonylag eseménytelenül telt, legfontosabb tette egy próbálkozás volt a birtokfelhalmozás ellenőrzésére. Végül saját fiai, Sztephanosz és Konsztantinosz buktatták meg, és egy márvány-tengeri szigetre száműzték. Szerzetesént halt meg 948-ban.